Már a jövő sem a régi. (Karl Valentin)

Nehezen tervezem a jövőm. Nehezen látom át.

Nem a magánéletemben, ott tudom mit szeretnék elérni (diploma, nyelvvizsga, jogosítvány, összeköltözés Vele, együttélés, házasság, 2 gyerek, 4 kerék, 3 szoba, kertesház meg 1 kutya) hanem a munkámban. Nem tudok huzamosabb időre előre gondolkodni, így pedig nehéz évekre előre tervezni. Egyelőre néha azt sem tudom mi lesz holnap, nem hogy 1 hét, neadjisten 1 év múlva. Én remélem a legjobbakat, de minden olyan bizonytalan, így én is.

Meg kéne tanulnom menedzser módjára faszául time-ingolnom a munkámat, aztán az egész kis kibaszott életemet és minden menne a maga rendje módja szerint. Ha valahol elcsúszik valami majd baszogatom a másik embert, vagy a project menedzseremet, azaz magamat.

Jövő évi kilátások

Hát perpillanat én semmi jót nem várok a jövő évtől. Jelenleg úgy érzem, hogy nem igazán lesz menő a következő évem. Munka az kicsit kilátástalan és kaotikus, a sulival sem tudom hogy fogok boldogulni ha több kredit lesz. Egyedül most az érzem biztosra, hogy Ő itt lesz velem, és a barátaim is megmaradnak, és persze a családom. Rájuk mindig lehet támaszkodni.

Most még karácsonyt sem szeretnék, se szilvesztert, se valentin napot se farsangot, se nők napját se húsvétot. Én csak egy órányi kicsike szabadidőt szeretnék kapni amikor nem agyalok a holnapon, a jövőn, azon hogy hogy oldom meg azt hogy 4 oldalt összehozzak egy szar tantárgyból úgy hogy jó legyen a beadandóm, vagy azt hogy, hogy fogok a pénteki vizsgámra minél többet tanulni.

Talán csak úgy lehet ezt beváltani hogy ma sem alszok sokat, aztán ha mégis félrebaszom a könyvet még legalább 1 óráig azon agyalok, hogy húh jaj megtanultam e mindent vagy sem. A mai nap példájából ítélve, azt az egy órát effektív tanulásra kellett volna fordítani és akkor talán nem bukok akkorát mint ma tettem. Hát ezen már kár lesz agyalni asszem (persze mondja ezt az örök pesszimista aki csak leírja ezt a mondatot aztán órákig úgyis ezen rágódik :S)

A remény szívesen tünteti fel a jelennél szebbnek a jövőt. (Oscar Wilde)

Néha elgondolkozom hol leszek 10 év múlva. De nem mindig látom magamat. Illetve látom, azt amit elképzelek, hogy ez lenne a jövőm.

Kertes ház, valahol a város mellett csendes környéken. 2 gyerek, szerető férj, egy olyan állás ahová visszavárnak, ami rugalmas és otthon is végezhető a gyerekek mellett is. Reggel együtt ébredünk a párommal (nem fontos hogy férj legyen, hiszen nem a papír számít) A gyerekek beugranak az ágyba, és kicsit összebújunk. Majd reggelit készítek neki, ahogy megiszom a kávém elnézem őket ahogy az apjuk öltözteti őket, rájuk adja a kis cipőt, kabátot majd bepakolja a kocsiba és elviszi őket az oviban, iskolába. Én otthon tevékenykedek, vezetem a háztartást és főzök is rájuk. Délután mindenki hazaérkezik, leellenőrizzük a leckét játszunk, aztán mesélek nekik és elalszanak, majd én is bebújom a párom mellé az ágyba.

Biztos állás, biztos családi háttér, biztos kapcsolat bizonytalan jövő.

Annyira nem tudom, hogy 2009-ben lesz e még vajon 2019, és hol leszek mit csinálok és kivel akkor. Egyszer biztos lesz ilyen életem is, talán most, talán egy másikban abszolút nem tudom. Néha azt érzem hogy a következő hetet is nehéz elterveznem, nemhogy ekkora távlatokat. Magyarország kicsit kilátástalan jelenleg. Válság, leépítések, bizonytalanság. Talán tényleg külföld lehetne a jövő. Lehet Eston tette jól hogy fogta magát és kint próbált szerencsét. Drukkolok neki, hogy minden úgy jöjjön össze neki ahogy szeretné. Neki legyen biztosabb a jövője mint nekem.

Rövid távú célok

Ki kell jelöljek sok sok rövidtávú célt magamnak. Hosszabb időre felesleges tervezni. Erre ma is (újra) rájöttem.

Bizonytalan az élet, nagyon is. 2009 még okés. Lesz ami lesz. 2010-ben is lesz valami, ha más nem 2010 :) De utána nem tudom. hogy hol leszek mit csinálok és kivel. Azt tudom, hogy kéne egy diploma, mellé nyelvvizsga, aztán kéne továbbra is egy ilyen szuper munkahely, lehetőleg ugyanez ami most van, de ez nem csak rajtam múlik. Kell egy társ, lehetőleg Dávid, mert mellette jól érzem magam. Ez sem rajtam múlik, hanem rajta is :) Meg azon, hogy tényleg akarjuk-e. Én akarom, úgyhogy ezt bevéshetem hosszú távú terveim közé is, de most ilyenekre nem merek építeni mert ha szétnézek a környezetemben semmi sem tart örökké (munka,szerelem,karrier)

Inkább legyen sok sok rövid távú célom, mint egy hosszú és a végén csalódás. Egyenlőre a rövidtávú célom, hogy megírjam a szemiotika beadandómat, túléljem a hétvégét, jövő héten pedig megszeretgessem Dávidot. Kicsit távolabbi cél, hogy tanuljak a vizsgáimra, megírjam a többi beadandómat aztán levizsgázzak egy héten 5 tárgyból úgy hogy ne tolódjon semmi sem jövőre. Ügyesen beosztani a maradék szabadságnapjaimat, aztán együtt karácsonyozni/szilveszterezni vele, közben persze dolgozni dolgozni dolgozni meg tanulni sokat, és helytállni mindenhol 100%-ig. Nah, ezeket a terveket is nehéz lesz kivitelezni, úgyhogy a jövőre már nem is merek bevállalni semmit sem.

Ezek mennek meg a bárányfelhők. Illetve a hófelhők. Hol merre mi :)

Esti párbeszéd és a jövőkép

Én: Nem hagytam ott semmit sem?
Ő : Magadat itt hagyhattad volna
Én: És kit küldenék dolgozni magam helyett?
Ő : Egy szellemet

Naná. Azt bírnám ám! Magam helyett pedig egy hasonmás szellem dolgozna, aki mint egy robot követné a főnök utasításait, és tűrné a stresszhelyzeteket, és nem félne másokat cseszegetni, kiosztani, és kiállni magáért. Aki itthon is robotol, beosztja rendesen a pénzét, nem herdálja el kajára, könyvre, kávéra és cigire.

Egy olyan robotot aki nem úgy kel fel reggel, hogy egy rémálom után nyomasztja a tudat a jövője miatt. Egy olyan robot kell aki nem álmos reggel, aki csak felszáll a vonatra, majd leül és kibámul az ablakon. Aki menetel a tömegbe a munkások között a mozgólépcsőn a metrónál szüntelenül mosolyogva és aki miután beér dolgozni egész nap keményen gürcöl megállás nélkül 100%-osan. Mindezt mosolyogva. Aki pontosan kezdi a munkát és pontosan be is fejezi amikor eljön az ideje. Olyan robot, akinek az arcizma sem rándul ha mondjuk többet kell melóznia, vagy sürgősen meg kell csinálni valamit. Sőt! Mosollyal az arcán ülne ott órákat és csinálná teljes erőbedobással 100%-osan.

Magam helyette olyan gépet küldenék az életembe aki itthon hazaérve nem ül le, itthon is csak csinálja csinálja a dolgokat amitől az egész világnak jobb lesz minden, és amit mindenki elvár tőle.

Olyan robot kéne aki nem mutat érzelmeket, aki nem lesz soha szomorú, ha családtagjai vannak rosszul, aki lenyeli a békát mindenkitől minden helyzetben. Érzelem nélküli intelligens robotoló gépezet. Ha valaki feltalálja szóljon nekem. Beüzemelem magam helyett. Szinte észre sem lehet majd venni a különbséget. Jól tudom leplezni magam azt hiszem. Évek alatt sikerült tökélyre fejleszteni ezt a képességet. A robot nyomulna helyettem én meg soha többet nem jönnék haza Pécsről és egész álló nap Vele lennék.

Ideális világkép. Talán 2040-ben meg is valósul. Addig marad ez az élet, amit nekem kell élnem néha gép módjára.

Sweet dream or beautiful nightmare? Somebody pinch me, your love's too godd to be true

Egész nap Beyoncetől énekeltem a Sweet dreams című számot. Tetszik :) Igaz már nem mostani sláger, sőt már sokszor ment mindenhol és mindenki unja már szerintem. De sokat mondó meg elgondolkodtató a a dalszövege, úgyhogy ezért fogott meg.

Kicsit álomszerű nekem is most az életem úgy érzem. De ebből nem szeretnék most egyhamar felébredni, és azt sem szeretném ha rémálommá válna. Rossz lenne, ha ez az egész aprólékosan felépített helyzet egyszerre csak felborulna mind munka mind magánéletem terlületén. Érzem, néha hogy pellengéren egyensúlyozok, és sokszor nagyon pesszimistán látok dolgokat de ez ezen változtatni nem mindig tudok. De azért tényleg igyekszem. De ez nem könnyű számomra. Eddig semmi jó dolog nem történt velem, életem sikerszériája (márha lehet így nevezni) csak kicsivel több mint 2 éve tart. Amióta van normális munkahelyem, amit megbecsülnek. Azóta boldog vagyok, meg kiegyensúlyozottabb. Helyretett az is, hogy olyat tanulok amit imádok, plusz a szakítás után az önértékelésem is a helyére került, mert megtudtam egy két dolgot magamról és a párkapcsolatról amit most tudok kamatoztatni :)

Nem hibázhatok újra, és nem dőlhet össze ez az egész mint egy kártyavár. Erős lapokra építek, és akkor sikerülhet minden :)