All I Want for Christmas is you....

Most nem várom a karácsonyt. Eddig ha volt barátom karácsonykor (igen igen az elmúlt 6 évben akadt ilyen) mindig együtt karácsonyoztunk. Egyik nap itt nálunk, másnap náluk. Persze azokat a karácsonyokat nem hasonlítanám mondjuk a tavalyihoz, és a mostanihoz sem. Mind másért lesz jó, vagy rossz, de mégis más.

Szeretem ezt az ünnepet, imádom a családomat, a közös kajálásokat a jövés menést, a sok nevetést, a karácsonyi reggeleket, és a békés estéket. Most is békés lesz az estém, csak egyedüli. Mert Ő otthon lesz, és én is otthon. Az otthonokat meg 220 kilométer választja el egymástól. Hajjjajjj. Érzem hogy nem lesz egyszerű nekem, aki megszokta azt hogy bármikor bármi baja van rohanhat ahhoz akit a legjobban szeret a világon. Most nem rohanhatok, kivárhatom a 27-ét és akkor felszállhatok a korai IC-re és végre jól megölelgethetem őt mert már nagyon hiányzik.


Cirka 2 hét és látom is és utókarácsonyozunk és legalább a szilvesztert együtt töltjük. Ez is valami, és több mint a semmi :)

What are you waiting for?

Nah ez itt a jó kérdés (?) .... Nem tudom mire várok.

Rám tört egy bizonytalan érzés, és most nem jó a lelki világomnak. Éveket adtam eddig az életemből arra, hogy aztán semmi sem váljon valóra abból az elképzelt képből amit megálmodtam. Akkor sokat vártam ettől, hiába. Most is várok, de nem szeretnék hiába. Nincs már felesleges 5 évem. De 4 se nagyon. Most kell lépni, most vagyok még fiatal, és most kell kipróbálni a dolgokat élesben. Türelmetlen vagyok. Ez nem erény, ez extrán bosszantó és frusztráló is lehet. Mindent akarok azonnal és ha lehet tegnapra legyen kész, és legyen meg. Magánéletben, munkában egyaránt. Mi a jó megoldás eme probléma kiküszöbölésére? Még magam sem tudom. De azért igyekszem megtalálni, mert az idő sürget.

A szerelemben a legnagyobb bölcsesség, hogy tudjunk várni.

Délelőtt durván tettem egy Budapest városnéző körtúrát a csodás combínóból alias sárga hernyó, de nekem csak 4-6-os. Kezdve azzal, hogy nem bírtam felkelni 10-kor, így átállítottam az órát fél 11-re. Akkor baromi gyors felöltözés, mert 10:34-kor telefonált a pasi aki ShopSport üzletben van hogy már ott van a papucs mehetek be érte átvenni. Átgondoltam a helyzetet a zuhany alatt, kábé 2 percem volt rá, hogy okés, pénz van nálam bemegyek megvenni mert amúgy jövő héten csak 5-ig vannak és én nem érnék sose oda addig. Úgyhogy iszonyat gyorsan elvergődtem az állomásra, ahol simán elértem a vonatot, és taliztam az ikrek közül Timivel, barátjával, meg Nórival a kisebb tesójával és velük vonatoztam. Közben hallottam sztorikat a volt sulimról BGF-ről, meg az idei felvételi kibaszásokkal. Évi (Timi ikertesója), és húguk Nóri is jelölt be sulikat, de olyan magasak voltak a ponthatárok, hogy az nem igaz. Pedig olyan okos lányok, úgy megérdemelnék államin a helyeket.

A Keletiben összefutottam még Orsycicukával (tudjátok ő nyerte a Dogos versenyt) és kicsit tudtunk beszélgetni. Aztán Timiék is jöttek a Blaha felé, én beugrottam vízért mert szomjan haltam ők mentek Nóri sulijához. Vettem kaját, vizet és felszálltam a 4-6-osra.

Elmentem a Petőfi híd budai hídfőjéhez és nekiindultam a Dunával párhuzamosan. A neten a térképen látszott, hogy az üzlet ahol a papucs van az ELTE épületétől még beljebb van a Lágymányosi híd felé, színes ablakokkal. Simán nekivágtam magabiztosan az ELTE felé, azt tudtam merre van igaz még nem jártam ott, aztán elsétáltam mellette a parkon át, majd megláttam a színes ablakokat. Átvágtam egy szökőkutas parkon, és egy étterem teraszán ahol jó sokan ültek révén dél volt pont. Bementem az irodházba és meg is volt az üzlet. Papucsot kipengette, és hoztam is magammal. Visszasétáltam de kábé szétsültem. Nagyon meleg volt :S A villamoson is tömeg, büdös és idióta emberek. Ráadásul jó sokat utaztam vele a Margit hídig. Kész öröm volt :S Héveztem és ahogy leszálltam egyből a Mekibe mentem egy jegeskávéért mert nagyon kellett. Meg vmi kaja mert már fél 2 volt és nem ettem igazán semmit sem még.

Az irodában csak én voltam, Viktor megbeszélt valahol, Peti meg kicsit később jött be. De hiába mentünk be mert nem tudtunk tesztelni sajnos. Viszont legalább megbeszéltük a hétvégi programot (azon kívül hogy mind2 nap bent leszünk Petivel) miket kell megcsinálni, miket kell meglépni stb..stb.. Szóval melóhegyek, és nuku pihenés. Remélem hogy ennek nem lesz böjtje.

Történések nagyjából ennyik, délután a szokásos módon hazajöttünk Petivel, aztán itthon voltam. Szedtem le Robi haverjának Istvánnak Queen best of cd.-t meg torrenteztem XD ( a szoftverrendőrségnek nem szólni ám :P)

Nap okossága (a címben található) bejegyzője meg Blaise Pascal, és tök igaz a mondata. Az előbb akadtam rá a kedvenc idézetes oldalamon, és gondoltam bemásolom, legalább lesz vmi értelmes cím :D

Annyira kapcsolatódik a napomhoz, hogy én is rájöttem hogy napról napról nehezebben tűröm a várakozást. Mert várni nehéz dolog.

Nem szeretek arra várni, hogy mikor állítják végre vissza az oldalt a rendes állapotába. Nem szeretek a pénztár előtt várakozni, miközben majdnem szomjan halok, és előttem tököl egy nő a cuccaival meg bénázik a pin kóddal. Nem szeretek a megállóban tötymörögni, hogy a dög melegben mikor jön már a tömegközlekedési eszköz.

De talán arra várni a legnehezebb, hogy befusson az a pécsi IC Dáviddal. De eccer ez is eljön. Mégpedig nem is olyan sokára. Jövő héten eljön hozzám, nagyon úgy tűnik :) Jaj már nagyon hiányzik ám! Úgyhogy most boldogság van, meg a szokásos szerelem. Nézzétek el nekem az ömlengést!