Átvonatoztam fél Magyarországot és megérkeztem. Itthon semmi sem változott, de valahogy jó itthon egy kicsit a megszokott dolgaim közt lenni.
Bár azért, ahogy elindult a vonat elkapott az az érzés ami mindig mikor elindulok Dávidtól. Hogy már megint hiányzik. Ezt azt hiszem sosem fogom tudni megszokni. Ahogy azt sem ahogy közeledik Pécsre a vonat ideges leszek, és csak arra tudok gondolni, hogy végre végre újra láthatom. És igen, láthattam. Bár kicsit megijedtem mert nem volt kint az állomáson. De aztán csak felbukkant és megnyugodott a kis lelkem.
Imádom őt megölelgetni, 2 hét után már nagyon kellett ez :) Igaz, ha csak 2 órát vagyunk külön akkor is várom már hogy lássam. Ez normális? Szerintem igen, asszem ilyen a szerelem :)
Egyik reggel arra keltem fel, hogy mosolyogva néz. Azt nem tudom hogy mióta figyelt, de azt mondta, hogy édesen alszom, és nem akart zavarni, és amúgy is jó nézni engem amikor alszok, mert akkor aranyos vagyok :D Lehet hogy felkelve már nem? Nah jó csak vicc volt, Ő tényleg így szeret ahogy vagyok :) És ezt nagyon sokszor elmondja, alig győzöm még mindig elhinni. Talán sosem fogom. De ez az érzés, akkor is jó.
Meg ez a folytonos mosolygás, amikor vele vagyok. Lassan fájni fognak az arcizmaim. De erről is Ő tehet :) Jó boldognak lenni, nem szeretném ha gyorsan elmúlna. Kellenek ezek a pillanatok, meg ezek az érzések.
Bár azért, ahogy elindult a vonat elkapott az az érzés ami mindig mikor elindulok Dávidtól. Hogy már megint hiányzik. Ezt azt hiszem sosem fogom tudni megszokni. Ahogy azt sem ahogy közeledik Pécsre a vonat ideges leszek, és csak arra tudok gondolni, hogy végre végre újra láthatom. És igen, láthattam. Bár kicsit megijedtem mert nem volt kint az állomáson. De aztán csak felbukkant és megnyugodott a kis lelkem.
Imádom őt megölelgetni, 2 hét után már nagyon kellett ez :) Igaz, ha csak 2 órát vagyunk külön akkor is várom már hogy lássam. Ez normális? Szerintem igen, asszem ilyen a szerelem :)
Egyik reggel arra keltem fel, hogy mosolyogva néz. Azt nem tudom hogy mióta figyelt, de azt mondta, hogy édesen alszom, és nem akart zavarni, és amúgy is jó nézni engem amikor alszok, mert akkor aranyos vagyok :D Lehet hogy felkelve már nem? Nah jó csak vicc volt, Ő tényleg így szeret ahogy vagyok :) És ezt nagyon sokszor elmondja, alig győzöm még mindig elhinni. Talán sosem fogom. De ez az érzés, akkor is jó.
Meg ez a folytonos mosolygás, amikor vele vagyok. Lassan fájni fognak az arcizmaim. De erről is Ő tehet :) Jó boldognak lenni, nem szeretném ha gyorsan elmúlna. Kellenek ezek a pillanatok, meg ezek az érzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése