2009. szeptember 9.

Minden felhő mögött süt a nap - tartja a mondás

Én egyre kevesebb napot látok (többek között ezért /is/ utálom az őszt) Egyenlőre napjaim javarészét az ragyogja be, hogy tudom és érzem hogy Ő nagyon szeret. Mert ha nem mondja akkor is így van. De mondja is. És ez a legszebb ebben az egészben. Jó arra hazaérni, hogy vár rám. Vagy amikor fellép MSN-re és beszélgetni kezdünk egyből azzal kezdi, hogy mennyire hiányoztam neki.

És félt. Mert most ideges vagyok és tegnap nagyon mérges is voltam. Az egész világra. Ez még nem múlt el, azóta sem lett jobb a helyzet, csak egy kicsit változtattam a hozzáállásomon. Mert muszáj. Inkább belenyugszom ebben az egészbe, és nem filózok a dolgokon. Attól jobb. Sokkal jobb.

De talán az a legjobb most, hogy Ő itt van most nekem.
Mindenki azt mondja, hogy megérdemeltem már a boldogságot. Én ezt nem látom, hiszen magamat nehéz kívülről szemlélni, de az tény hogy most e téren nincsenek gondjaim. Csak a távolság lenne bárcsak könnyebben áthidalható. De ez is lehet küzdeni csak kitartás kell hozzá meg még ilyen sok szerelem ami most van :)


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Koszonom, hogy egy erdekes blog