2B

tegnap újra előkerült Péterfy Bori 2B albuma. vagyis a legutóbbi, amit megvásároltam rendes igazi készpénzért egy lemezboltban és ajándékoztam anyám faszijának. az összes Péterfy Borit megvettem neki eddig. jah nem! az elsőt megnyertem (:D), a zenekar el is küldte, de mivel azt konkrétan rongyosra hallgattuk Robival a kocsiban így evidens volt, hogy a többi megjelenőt is megvesszük.

mondhatom, hogy a blogba felrakott dalokkal teljesen jól kifejezhetőek a semmitmondó érzelmeim, úgyhogy aki meghallgatja ezeket úgyis képbe kerül, főleg ha figyel mondjuk a dalszövegre vagy hasonlók.

ez a dal a 2B albumon van rajta, a bejegyzés címe is 2B lett. nem véletlenül.

lehetne ez mínusz 2 barát is történetesen. nem szeretek elveszteni hozzám (viszonylag egészen) közel álló embereket. ha tehetem igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket. annál sokkal értékesebb a barátság, és az, hogy lehessen számítani az illetőre később. vannak olyan helyzetek azonban, amikor nem tudok más csinálni mint beletörődni a veszteségbe és újra felállni és továbbmenni. rohadt szar érzés ez mindig és tudom, mindemellett én sem vagyok tökéletes ember meg iszonyat sok hibám van, de a barátaim mellett azt hiszem mindig is kitartottam. páran mondták már, hogy értékes barát vagyok de most kicsit úgy érzem magam, hogy én vagyok az a lány akiért nem kár.

alakul ez még így se, nem haragszom senkire, mert nem vagyok haragtartó ember, csak nem felejtek. majd elmúlik ez is mint minden más. ennek így kellett lennie ahhoz, hogy felébredjek!

(a tanulság meg van, ettől is csak erősebb lettem. legalább tovább nem bántanak a dolgok meg az emberek. tiszta lap. reggel meg majd úgy kelek fel, ahogy szoktam: új nap, új remények! soha nem adom fel! aszondják a nagy okosok nem is szabad! )