sajnálom

Anna még mindig elementáris erővel énekel, és amikor belekezd a fiúkkal együtt egyből képes arra, hogy hatalmas sodrással elragadja az ember lányát/fiát. szóval jó Anna and the barbies koncertre járni. idén már voltam kétszer is, utóbbi években csak audióban hallgattam őket, de így élőben még ütősebbek! libabőrözős érzés volt mikor az egész Zöldpardon azt a daluk egy sorát üvöltötte hogy "ünnepélyesen fogadom hogy többet nem leszek szerelmes".

Annabarbik minden dalának van mondandója, mögöttes tartalma (nekem legalábbis) és akármikor képes vagyok találni bármelyik albumon bármelyik dalban egy-két olyan mondatot vagy részt, amivel totálisan tudok azonosulni (és aztán hetekig ezt az egyetlen dalt hallgatni). kevés zenekar vagy előadó képes erre, hogy ezt előhozza nálam. mert vagy nincsen annyi jó daluk, vagy mert minden számuk ugyanolyan és ettől sablonos. nah Annaék nem ilyenek!

Az Ördögre kacsintva régi kedvenc számom tőlük és most teljesen igaz, úgyhogy nincs is más dolgom, mint felrakni a számot, meg bemásolni a dalszöveget és berekeszteni a blogolást egy időre.

Menni kéne, de itthagyni téged már nincs erőm,
Minden nappal csak húzol a végzet felé,
De amíg mindenki tudja, hogy kivel hányszor és mintha,
Egy hónapja másképpen néznének mindenhol…


Hogy veled álmodni néha, álmomban ölelni még ma,
Az ördögre kacsintva és a szemembe hazudva azt már nem!

Sajnálom, hogy ennyire szeretlek,
És sajnálom, hogy te nem.
Sajnálom, de nem szégyellem,
Hogy tetszettél nekem.
Sajnálom, hogy amikor kérdezted,
Én rögtön azt mondtam: igen!
Sajnálom, hogy amikor jó volt,
Én őszintén élveztem.
Sajnálom, az orrom, a hajam,
Hogy nem hosszabb, vagy rövidebb.
Sajnálom, hogy én csak én vagyok,
Majdnem az, de csak majdnem.
Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem…