2009. szeptember 11.

Egy kicsikét....

el vagyok fáradva. Azt hiszem. Nem is testileg. Inkább agyilag.

Olyan ólmos fáradtság ez. Mint ami télen szokott rátelepedni az emberre. Nem bírok kitartóan összpontosítani bizonyos feladatokra, így nem végzem igazán 100%-osan a dolgaimat. Sehol. Még a könyvemre sem tudok figyelni, de néha már az emberekre sem.

Ez elég bosszantó ám. Mármint inkább nekik, már ha észreveszik. (bevallom jól tudom leplezni a dolgaimat) Tudom, hogy mit mondanak, hogy mit beszélnek nekem de nekem mindig máshol jár az agyam. Megjegyzem amit mondanak, de érdemben nem tudok most agyalni más dolgain, gondjain és problémáin. De majdnemhogy még az örömén se. Kicsit fásult lettem. Nincs motivációm.

Remélem a holnapi suli ad majd valami plusz lendületet, új feladatokat célokat és akkor azzal a kis örömmel kitartok egy darabig. Messze van még a jövő hét csütörtök is innen nézve amikor is látom Dávidot. Most jelenleg ő, és néhány kedves barát a fénysugár életem sötét egén

(juj ez enyhén depresszívnek hangzott de nem akartam pedig ilyen postot írni. nincs bajom csak fáradt vagyok)



Nincsenek megjegyzések: