ma volt egy nagyon szar érzésem, amikor rosszul lettem a bankautomata előtt. nem azért mert nem érkezett meg a fizetés vagy benyelte a kártyámat a gép, hanem (gondolom) azért mert sietősen tekertem végig az utcán a hidegben aztán kicsináltam a vérkeringésemet.
szerencsére sikerült elbotorkálnom egy padig, de már nagyon elsötétült előttem a világ. persze sehol senki, hogy szóljak hogy helló haldoklom (nah jó az azért erős - csak ájuldoztam) de nem is kellett végül senki sem sem szólni. amilyen gyorsan jött úgy el is múlt.
fetrengtem vagy fél órát a padon, közben rám sötétedett de legalább már nem szédültem és tudtam folytatni a bevásárlást és persze az automata is adott ki pénzt, úgyhogy helyreállt a világ rendje.
arra viszont rájöttem, hogy nem szeretnék így meghalni egyedül. nagyon kiszolgáltatott érzésem volt ahogy ott vergődtem. meg hülye gondolataim is voltak. Hogy fel kéne hívni egy-két embert telefonon de minek is, hiszen senki sincs aki szaladhatna hogy segítsen perpillanat.
hát ilyen ez a popszakma!
szerencsére sikerült elbotorkálnom egy padig, de már nagyon elsötétült előttem a világ. persze sehol senki, hogy szóljak hogy helló haldoklom (nah jó az azért erős - csak ájuldoztam) de nem is kellett végül senki sem sem szólni. amilyen gyorsan jött úgy el is múlt.
fetrengtem vagy fél órát a padon, közben rám sötétedett de legalább már nem szédültem és tudtam folytatni a bevásárlást és persze az automata is adott ki pénzt, úgyhogy helyreállt a világ rendje.
arra viszont rájöttem, hogy nem szeretnék így meghalni egyedül. nagyon kiszolgáltatott érzésem volt ahogy ott vergődtem. meg hülye gondolataim is voltak. Hogy fel kéne hívni egy-két embert telefonon de minek is, hiszen senki sincs aki szaladhatna hogy segítsen perpillanat.
hát ilyen ez a popszakma!
1 megjegyzés:
Pedig sajnos "a földön minden élő teremtmény egyedül hal meg".
Megjegyzés küldése