mindig vannak. sosem szabadulok meg tőlük. szerintem üldöznek és mindig újra és újra előkerülnek egy egy sötét sarokból előugorva.
mit csinálok rosszul? mit kéne tennem, hogy egyszerűbben alakuljon az életem? jó irányba haladnak a dolgok? mit rontok el? mit nem csinálok úgy ahogy kéne? tényleg mindent megteszek ami elvárható? vagy ez már túl sok? mit nem látok át helyesen? mit nem veszek észre? esetleg mit nem kéne észrevennem?
mások kapcsolataiban és életében olyan könnyű okosnak lennem.
az enyémben miért nem tudok így lelkesedni, tanácsokat adni, vagy csak egyszerűen csak úgy alakítani az egészet, hogy ne nehezítsem meg a saját magam dolgát?
és persze a kérdések mindig szólnak valakinek/valakiknek akikkel jó lenne megbeszélni ezeket, csak félek a válaszoktól. mert nem mindig azokat kapnám szerintem, amiket szeretnék hallani és ez már előre elkeserít.
még mindig hülye vagyok tudom. mondjuk nem csodálkozom magamon, meg azon, hogy nehezemre esik az érzéseimet kifejezni másoknak, hiszen az enyémekkel sem foglalkoztak sokat az elmúlt években. aki meg is tette, a végén úgyis belegyalogolt a szívem közepébe és csúnya sérüléseket hagyott ott a cipőtalpával.
mit csinálok rosszul? mit kéne tennem, hogy egyszerűbben alakuljon az életem? jó irányba haladnak a dolgok? mit rontok el? mit nem csinálok úgy ahogy kéne? tényleg mindent megteszek ami elvárható? vagy ez már túl sok? mit nem látok át helyesen? mit nem veszek észre? esetleg mit nem kéne észrevennem?
mások kapcsolataiban és életében olyan könnyű okosnak lennem.
az enyémben miért nem tudok így lelkesedni, tanácsokat adni, vagy csak egyszerűen csak úgy alakítani az egészet, hogy ne nehezítsem meg a saját magam dolgát?
és persze a kérdések mindig szólnak valakinek/valakiknek akikkel jó lenne megbeszélni ezeket, csak félek a válaszoktól. mert nem mindig azokat kapnám szerintem, amiket szeretnék hallani és ez már előre elkeserít.
még mindig hülye vagyok tudom. mondjuk nem csodálkozom magamon, meg azon, hogy nehezemre esik az érzéseimet kifejezni másoknak, hiszen az enyémekkel sem foglalkoztak sokat az elmúlt években. aki meg is tette, a végén úgyis belegyalogolt a szívem közepébe és csúnya sérüléseket hagyott ott a cipőtalpával.
1 megjegyzés:
Az a helyzet, hogy azok a válaszok lehetnek a leghasznosabbak, amiktől a legjobban félsz. Illetve az, hogy félsz bizonyos válaszoktól, azt jelzi, hogy valahol bent te is sejted ezeket, csak megpróbálsz nekik hátat fordítani...
Én nem tudok válaszokat, de azt igen, hogy vannak olyanok az ember életében, akikre érdemes hallgatni, hiszen ahogy te is okos vagy a mások életével kapcsolatban, ugyanúgy vannak, akik a tiedben okosak.
Persze nem kell minden jótanácsot feltétel és átgondolás nélkül elfogadni, de arra jók ezek a vélemények, hogy egy kicsit más szemszögből lásd magad, és ennyi talán pont elég, hogy a megfelelő irányba billentsen :)
Megjegyzés küldése