2011. május 24.

breking the habit

várhatóan a következő napokban csilliónyi szenvedős postot fogok gyártani, mert úgy érzem, hogy semmi sem fog sikerülni és minden szar (lesz).

egyelőre nincs erőm a vizsgákhoz, pedig már csak 3 van hátra, de kész katasztrófa minden bennem és az agyam sincs a helyén. olyan mintha ki lenne facsarva és egy élő agysejtem sem lenne, ami képes lenne akár morzsányi információfoszlányokat is befogadni.

az államvizsgáról semmi hír, talán jobb is mert ha tudnám, hogy mikor és mi vár rám már akkor még jobban szétesnék, mint a szakdoga írásnál tettem (aki olvasott már akkor nagyon jól tudja, hogy nem volt egyszerű menet nekem az a pár hét).

ráadásul ezek mellett megint hülyeségeken járatom az agyam és teljesen elbizonytalanodtam magamban, mindenben és mindenkiben. várnám a megnyugtatást, de valahogy nem akar jönni per pillanat. kicsit kétségbe is estem, mert nem tudom miért jönnek ezek elő. elég elszomorító.

fel kéne hagyni ezzel a kibaszott sok szar szokással csak nem megy...

ui: nesztek egy kis muzsika, úgyis ezt hallgatom jelenleg nonstop, bár sajnos nem a vidámabb fajtából való


2 megjegyzés:

Borsos István írta...

Azért mi a partvonalról szorítunk, hogy minden jól süljön el. ;)

Ildikó írta...

Sosem értem, miért aggódsz mindig, mikor minden mindig úgy megy nálad, mint a karikacsapás, csak túrdramatizálod. :P (Tény, hogy velem együtt. :D)