még mindig kibaszottul fura tud lenni utólag megtudni dolgokat. miért nem tudnak őszinték lenni az emberek? mert félnek attól, hogy az őszinteség fáj?
igen! rohadtul fáj, de mindig jobb egy kegyetlen csapás, mint utólag szembesülni a dolgokkal. az, hogy benned él egy (majdnem) tökéletes kép egy emberről, és próbálod megőrizni a szép dolgokat, akárhogy is alakul (én legalábbis mindig erre törekszem), erre ez a kép, mint egy vékony tükör összetörik darabokra a legváratlanabb pillanatban.
olyan apró kicsi darabokra, amibe ha mezítláb belelépsz sokáig szedegetheted ki a szilánkokat a talpadból, miközben vérzik és fáj.
én már tudom milyen belépni összetört tükörbe neadjisten tányérba. nem szép, és nem gusztusos látvány. de mindig feltakarítottam magam után és sosem nyafiztam közben. a vérzés eláll, a padló felmosható gyorsan, a darabokat könnyű összesöpörni és a kukába hajítani. egy idő után a talpad sem fáj annyira és a járásodon sem veszik észre, hogy beleléptél bármibe is.
noh ilyen ez!
igen! rohadtul fáj, de mindig jobb egy kegyetlen csapás, mint utólag szembesülni a dolgokkal. az, hogy benned él egy (majdnem) tökéletes kép egy emberről, és próbálod megőrizni a szép dolgokat, akárhogy is alakul (én legalábbis mindig erre törekszem), erre ez a kép, mint egy vékony tükör összetörik darabokra a legváratlanabb pillanatban.
olyan apró kicsi darabokra, amibe ha mezítláb belelépsz sokáig szedegetheted ki a szilánkokat a talpadból, miközben vérzik és fáj.
én már tudom milyen belépni összetört tükörbe neadjisten tányérba. nem szép, és nem gusztusos látvány. de mindig feltakarítottam magam után és sosem nyafiztam közben. a vérzés eláll, a padló felmosható gyorsan, a darabokat könnyű összesöpörni és a kukába hajítani. egy idő után a talpad sem fáj annyira és a járásodon sem veszik észre, hogy beleléptél bármibe is.
noh ilyen ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése