2011. október 15.

barkóba

jó jó, kurvára tudom, hogy nem írják, de azt tudom, hogy hogy kell játszani ezt a játékot. az egyik gondol valamire, a másik meg kérdezgeti és kitalálja. gyerekkoromban végtelen sokat játszottam ilyet az iskolában, kirándulásokon, a szomszéd lányokkal.

íme a játékszabályok by: wikipedia

A barkochbát alapesetben ketten játsszák: az egyik „gondol” valamire, a másik kitalálja, azaz kibarkochbázza ezt a valamit. Gondolni voltaképpen bármire lehet: élő, valaha élt vagy kitalált személyekre és más élőlényekre, konkrét tárgyra vagy tárgyak fajtájára, illetve konkrét vagy elvont fogalmakra. Amikor a „gondoló” fél eldöntötte, mi lesz a feladvány, akkor közli: „Gondoltam.” Ekkor kezdetét veszi a játék.

A kitaláló fél korlátlan számban tehet fel bármilyen eldöntendő kérdést – vagyis bármit kérdezhet, amire a másik az „Igen” vagy a „Nem” válaszok valamelyikével válaszolhat. A barkochba szigorú szabályai szerint kizárólag e két válasz megengedett – a könnyített változatokról lásd alább. A gondoló fél kötelessége, hogy legjobb tudása szerint és őszintén válaszoljon. A kitaláló fél egyetlen kötöttsége, hogy a játék folyamán mindössze egyszer élhet az ún. rákérdezés lehetőségével: a játék végén. A rákérdezés azt jelenti, hogy kimondja azt a szót vagy kifejezést, amiről az eddigi kérdésekre kapott válaszok alapján úgy véli, hogy a másik gondolt. Ekkor két eset lehetséges:

  1. Ha a rákérdezés helyes volt, a kitaláló nyer.
  2. Ha hibásan kérdezett rá, vagyis amit kimondott nem egyezik meg a feladvánnyal, a gondoló fél nyer.

A játék mindkét esetben véget ér.

Előfordul, hogy a kitalálónak nincs több ötlete: nem tud annyit, hogy rákérdezzen, de ötlete sincs további releváns kérdésre. Ekkor feladhatja a játékot, hagyományosan a „Szabad a gazda!” fordulattal.


szóval ma mondhatjuk, hogy játszottam ilyet. kedvelem ezt a játékot, mert alapjáraton nagyon kíváncsi lány vagyok és kérdezni nagyon jó dolog. ettől függetlenül parázok azért a barkóbától, mert sokszor sikerült már olyan egyértelmű dolgokat másnak hinni és rákérdezni mint amire gondoltak mások, hogy az már fájó. nem jó elhibázni a dolgokat, nem szeretek játékokban veszteni.


megvan azért a tanulsága ennek a játéknak is számomra: nem a kérdésektől félek, hanem a rájuk adott válaszoktól.

Nincsenek megjegyzések: