amikor minden mindegy már

"Na, gyerünk öltözz fel, ma neked menned kell!"
A szava halk volt, szinte némán kérte.
Elő a bőrönddel, az úgysem itt dől el,
hogy nevessek, vagy sírjak, úgyis vége.
Minek sapka, sál? Az eső hullhat, én nem bánom,
az ilyen helyzet már nem múlik egy nagykabáton.
Minek gombolnám be állig, ha én belül fázom?
Ha bent szakad, csak úgyis bőrig ázom.

Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
amikor az sem baj, hogy bánt, csak szokás kérdésévé vált.
Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
De azért süss fel nap! De azért süss fel nap!
De azért süss fel végre már!
 

ha ötször meghallgatod ezt a Jazz+Az dalt, akkor egy kicsit jobb lesz. nekem legalábbis jobb lett. mondjuk én már 55x hallgattam újra, de legalább az eső elállt, holnap meg tudom úgyis kisüt a nap.

amúgy elég gányul vagyok. butának érzem magam és egyébként is, mi a fasz van az időjárással? miért nem süt a nap? mi a pöcsöm volt ez a szakadó eső ezen a majdnem őszbe hajló délutánon? annyiban jól jött, hogy sikerült legalább aludni addig, amíg ki nem este magát az összes felhő, igaz jobb nem lett tőle, de legalább eltelt az idő és addig sem azon gondolkodtam, hogy hogy lehetek ennyire, de ennyire szerencsétlen.

semmi sem sikerül. 

nincs munkám, nincs pasim és egy kibaszott kreszvizsgát sem tudok megcsinálni és napestig tudnám sorolni, hogy mennyire béna vagyok, meg csúnya és naiv és szerencsétlen és kb már mindenki rajtam röhög.

viszont holnap is lesz nap, sütni is fog. egyébként, amikor nem dagonyázok az önsajnálatban roppant mód élvezem az életet. (barnultam a Balatonon, 2 nap múlva VOLT fesztivál) igyekszem ezt hangsúlyosabbá tenni és nem vekengeni, mert az egyébként is unalmas úgy hallottam. szevasztok!