Most olvastam A felolvasó c. könyvben.

Kitárulkozva
te nekem, én tenéked,
egymásba hullva te belém én tebeléd,
mámorosodva
te bennem és benned én,
akkor
vagyok én én
és vagy te te.

Bernard Schlink

Megszerettem és beleszerettem ebbe a versbe. Gyönyörű (és sokszor fájdalmas) akárcsak a szerelem. De mégis kell mindenkinek. Még ha tudjuk, hogy sokszor fáj is, és rossz is, akkor is kell. Ahogy J.A mondaná "A szerelembe -mondják belehal aki él, de úgy kell a boldogság mint egy falat kenyér." (És tényleg!) A szerelemben több a jó dolog. Legalábbis alapjáraton többnek kéne lennie. Nálam most több, másnál keserűbbek a dolgok, de akkor sem szabad elfelejteni azt az érzést amikor jó. Mert jó és ez éltet mindenkit amikor belekezd egy kapcsolatba. Vagy belekezdene, de egyedül, és reménytelenül találja magát. Akkor a legrosszabb a helyzet. Megéltem már néhányszor, és pokoli. De most jó, és ezek az érzések felülírják a régieket.