november

Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szivem,
Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait,
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!...
Ady Endre

Itt maradt nyitva az Ady kötet, amit a polcról vettem le, mert kerestem benne valamit. Meg amúgy is november van. Bár erre éppen a hónap felénél jövök rá. Durván telnek a napok, szorul a hurok és sűrűsödik az élet.

Néha határtalanul boldognak érzem magam, néha határtalanul magányosnak. Ez a kettősség nem éppen a legjobb hozzávaló a kiegyensúlyozott és boldog élethez.

Az elmúlás meg sosem pozitív mint tudjuk. Számomra legalábbis sosem lesz az!