türelmetlenség

minden napomban van egyetlenegy határtalan boldogságot okozó pillanat, amik általában akkor teljesülnek be, ha segítek valakinek valamiben. eddig úgy gondolom magamról, hogy nem vagyok ennyire önzetlen terézanya fiatalabb kiadásban, de talán egy kicsit mégiscsak az vagyok.

tegnap a twitteren többen is megmondták, hogy segítőkész vagyok. én is annak tartom végülis magamat, bár sajnos ez sokszor kihasználható felületet is tartogat más számára, mert vagyok olyan hülye hogy bármit és bárki ügyét magamra veszem és arra törekszek hogy 100%-osan megoldjam magamnak nem kímélve. semmi sem számít csak a jó ügy, meg az hogy bebizonyítsam hogy én igenis megtudom csinálni, és a szituáció hogy örömet szerezni jó mert jön után a határtalan boldogságérzés

és úristen egy nap alatt hány ilyen eset van! ha vezetnék egy listát erről a kis szívességekről, hogy ennek itt nézek utána, ennek azt küldöm át, ennek ezt viszem el, ennek azt szervezem le nem érne véget ez a lista.

viszont úgy érzem én nem kapom vissza minden esetben ezeket a szívességeket és hiába minden, mindig én járok rosszul. de vajon miért van ez? másra mikor csapódnak vissza a megtett jó dolgok pozitív hatásai? mikor?

türelmetlen vagyok....