2011. január 30.

3 szó

In three words i can sum up everything i've learned about life it goes on

Három szóval tudnám összefoglalni, amit az élettől tanultam: mindig megy tovább



Néha komolyan elgondolkozom, azon hogy veszek egy repülőjegy valami távoli országba és itt hagyok mindent. Néha semmi értelme nincs annak, hogy felkeljek és bármihez is fogjak. Olyan mérhetetlenül fáj egy két dolog, hogy a legjobb megoldás a menekülés lenne. Jó messzire, hogy senki se érjen el, ne kérdezgessen, ne tudjon üzenni és ne tudjon hívogatni. Az a szomorú, hogy néha azt gondolom, hogy senkinek sem hiányoznék igazán. Persze, biztos néhányan sopánkodnának a felismerésen, hogy hoppá nem veszek részt az életükben ezután, de nem lenne az sem különösebben megrendítő felfedezés számukra szerintem. És talán pont ez a bajom.

Az hogy itthon vagyok sem tette a helyzetet elviselhetőbbé, de itthon legalább érzem a törődést, és a szeretethiányom is csökkent. Bár attól még nem lett a világ vidámabb és kerekebb és elviselhetőbb úgy tűnik.

Szar időszakom van és hiába tudom mi lenne rá a megfelelő "gyógymód" az kurvára édeskevés, ahogy ez a hétvégén be is bizonyosodott. De hát az élet mindig megy tovább. Így vagy úgy, de a napok úgyis eltelnek...

(amúgy meg azt hiszem, hogy gusztustalanul giccses és közhelyes lány vagyok és csak siránkozós postokat tudok írni a lelki nyomoromról. Természetesen ami amellett, hogy senkit sem érdekel még meg sem hat senkit. gratulálhatok magamnak. hurrá!)

1 megjegyzés:

Imola írta...

nekem igenis nagyon hiányoznál, úgyhogy lécci ne menekülj el! persze kis időre megteheted, csak sajnos a menekülés nem oldja meg a gondokat. :( egyébként pedig, a dolgok 80%-a önmagától megoldódik, úgyhogy fel a fejjel, most is minden rendben lesz, előbb vagy utóbb! reméljük előbb. :)