hm

meglepően értelmesen kezeltem/kezeltük ezt a helyzetet. cuccok összeszedve, beszélgetés és osztozkodás (barátok kettéfűrészelése nélkül) hazacipekedés röhögve (bár ez inkább D. érdeme aki szintén egy herogirl, és szerinte én is azt vagyok)

azt hittem rosszabb lesz, meg hogy teljesen magamon kívül fogok üvölteni és bőgni felváltva (amíg meg nem fulladok mindenki nagy örömére. utóbbi napok tanulsága szerint ezt könnyen és gyorsan el tudom érni, bár inkább társaság nélkül és kevésbé hangosan produkálva mert már réges régen a sárgaházban lennék kényszerzubbony alatt) de nem volt ilyen helyzet.

a humor segít(ett) azt hiszem még a legocsmányabb és a legszarabb helyzeteken is.

nekem meg azt mondják hogy van. én nem érzem ezt, de mindegy. magamat úgyis teljesen másnak látom mint a körülöttem lévő emberek

persze lehet hogy később más lesz ez az egész (fura) helyzet, de egyelőre nem agyalok ezen

új lap, új élet, új haj, új célok de azért azt hiszem még a régi vagyok
(ha valaki az ellenkezőjét tapasztalja verjen pofán, nem fog zavarni)