egyre többet vagyok egyedül és egyre többet mosok, amióta van újra mosógépünk. este amikor nincs mit csinálni, sehová se lehet senkivel berakok egy adag mosást és a gép előtt ülve várom, hogy leteljen a 15 perc. (ha rövid programra állítom, ennyi idő kell neki. se több se kevesebb)
ennél már csak az a hardkórabb verzió amikor a 2 órát ülök ott végig ott, és mikor pittyeg, hogy lejárt boldogan szedem ki a cuccot belőle. imádom a frissen mosott ruhák illatát és teregetni is szeretek, úgyhogy ezzel el tudok tölteni sok időt. nézem, ahogy centrifugázik és telnek a percek, kinyitom és kiteregetek.
mondjuk az mutatja a szomorú helyzetet, hogy amióta van új mosógépünk abba vagyok szerelmes, és elfogyott a mosószerem mert annyit mosok. de a mosógép legalább nem hagy cserben, nem fordul ellenem, nem bánt meg úgyhogy mindig örömmel kapcsolom be mert zenél és nagyon modern. cuki kis pittyegéssel jelez, hogyha lejárt a program és kis lakattal mutatja, hogy még ne nyissam ki, mert még szívja le a vizet a tárcsából. magabiztosan tudja a különböző mosási programokat és egészen tűrhetően megtanultam kezelni meg beállítgatni. kiismertem, nem tud csalódást okozni. maximum elromlani. egyszerűbb mint egy pasi. szóval így állunk mi. én meg a mosógép
akinél van még ilyen modern szerkezet szóljon nyugodtan, megyek aztán kapcsolgatom, nézem ahogy centrifugál aztán kiterigetek és kicsit boldog leszek közben.
(innen üzemem, hogy igyekszem megfogadni az okosabb tanácsát, csak egyelőre még nehéz és egyébként sem vagyok normális, de meglesz. idővel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése