2005. szeptember 1. nagyjából ekkor kezdtem az első évfolyamot az érettségi után a BGF-PSZFK-n mint banki szakügyintéző. Kőbányára vonatozással és ingázással előadásról gyakorlat a Liget tér és a Szent László tér között. számvitel, statisztika, banktan, pénzügy, devizaügyletek órákkal. az első nap után tudtam, hogy nem itt van a helyem. folyamatosan villogott a fejemben a TE MI A FASZT KERESEL ITT NO WAY TÁBLA! (#headshoot1) bár a csoporttársak rendesek voltak, de akkora sokkot kaptam az évnyitó után, hogy el is írtam a leckekönyvben a születésem helyét.
2006. szeptember 1. mivel sikeresen megbuktam első év után társaságok pénzügyeiből, így a pótvizsgára tanultam éjt-nappallá téve. persze ez Szabit zavarta, mert velem akart volna lenni, de én hazaküldtem aznap, mert tanulni szerettem volna. jó nagy sértődés lett ebből augusztus 31-én. szeptember 1-én mégis képes voltam vacsorát főzni neki és bocsánatot kéri (igen!ÉN!) tőle, mintha nem lenne holnap. (#headshoot2) aztán persze tanulhattam tovább, míg ő focimeccset nézett a tévében. tökéletes romantikus program!
2007. szeptember 1. St.Gills Waals-ban anyuék Atus kutyánkkal megnyerték az Európa Bajnokságot. hatalmas örömködő blogpostot írtam, de egyébként minden kicseszettül szar volt. ott volt a számlámon életem első fizetése, de amikor vásárolni mentem Szabival bejött egy nagyon sürgős meló és mondtam, hogy menjünk haza mert nekem kell megcsinálnom. maximalista voltam és rutintalan kezdő, aki jól akart teljesíteni a próbaidőn. persze ő este 7-kor gyógyszertárat keresett (a nem tudom már milyen betegsége ellen. majdnem 6 év alatt hozzászoktam már a hipohondriájához, hogy megjegyezzem mi baja volt pontosan) és ott hagyott a metróban és lelépett gyógyszertárat keresni. persze nem talált, de azzal a vonattal jött haza, amivel én. és mondanom se kell, hogy baszott odaülni hozzám, direkt átment egy másik kocsiba és csak Sülysápon állt szóba és jött velem haza. nem beszéltük meg ezt az egészet. én leszartam a hipohondriáját ő meg a munkámat. kvittek voltunk. (#headshoot3)
2008. szeptember 1. mivel már Kodolányis voltam, teljesen be voltam zsongva, hogy kezd a tanév. a TO felvett minden tantárgyat, de halmozódtak a problémák. Szabi kölcsönkérte anyukám bringáját és elfelejtette visszahozni. mivel egy darab van otthon belőle, anyu teljesen kiakadt amikor reggel nem találta a cangát. persze hajnali fél 7-kor a vonatról telefonon kellett Szabit előkerítenem, hogy hozza vissza azonnal a bringát mert anyu vásárolni akart menni az agár EB-re való utazás miatt. Szabi nem volt elérhető telefonon, ki volt kapcsolva (akkor már 3 hete) és teljes patália volt. anyu nekem ordított, én meg Szabi szüleinek, hogy kerítsék elő a bringával együtt azonnal. (#headshoot4) a nagy veszekedések közepette teljesen benéztem a KJF-es évnyitót, így helyette egy barátnőmet kísértem az ő évnyitójára és egy másik nap a KJF nappali évfolyam tanévnyitójára sikerült beesnem. kegyetlenül jött az ősz és ahogy hullottak a fákról a levelek, úgy hullottam én is szépen lassan darabokra. azt hiszem ezeken a napokban határoztam el, hogy szakítok Szabival. amikor összeismerkedtem egy fiúval az eltéved évnyitón (ő is ugyanúgy benézte mint én), és a kapcsolatomról kezdett kérdezgetni, hiába mondtam, hogy minden jó én magam sem hittem el ezt. október elején már úgy mentem nemrandizni ezzel a sráccal, hogy egyedül voltam. fura szeptember volt ez.
2009. szeptember 1. számoltam vissza a perceket, hogy lássam Dávidot, aki a blog keletkezése szerint 18 óra és 44 perc múlva futott be a Keletibe. munkatársam Peti odaadta még előző nap odaadta összes Harry Potter dvd-t úgyhogy a hétvége programja az volt megnéztük az összes addigi részt. vasárnap éjjelre sikerült is az ötödiket befejezni, bár volt 3 napunk rá, de valahogy nem ezzel foglalkoztunk. heteket bepótolni 3 napos láthatással lehetetlenség. akkor még naiv és szerelmes lányként azt hittem lehetséges. (#headshoot5)
2010. szeptember 1. mélypontra jutottunk Dávidkával. valami miatt azt mondta, hogy nem jön hozzám. azt hiszem nem volt pénze, vagy valami LAN partira hívták a haverjai wowozni talán? (#headshoot6) és mivel anyuék elutaztak én vigyáztam az otthomaradt kutyákra, így én sem tudtam Pécsre menni. úgyhogy ott voltam az üres lakásban egyedül. másnap Doriszka a népnapján megmentett és eljött hozzám hétvégézni. nagyon funny volt! ittunk sok rumkólát, dohányoztunk a konyhában, pizzát reggeliztünk és trendeltünk a yammon a #doriszday-t.
2011. szeptember 1. megnéztem Lórival a Blue Valentine filmet, ami elég lehangoló volt. hiába volt szerelmes film, több szenvedés volt benne mint vidámság. mondjuk nem is vártam happyendet, meg tudtam mire vállalkoztam, amikor beültem a Művészbe. csak azt nem tudtam, hogy majd ennyire érzékenyen érint. elég őszinte film, sok érzelemmel én meg kicsit egyedül is éreztem utána magam az üres lakásban. nem szeretek másokhoz szaladozni az ilyen helyzetekben, de mégis megtettem. (#headshoot7) igaz jobb lett utána és nagyon remélem, hogy ezzel semmi rosszat nem csinálok se magamnak se másnak. kicsit néha szégyellem magam, hogy vannak ilyen gyenge pillanataim és hogy ennyire igénylem a társaságok, meg azt hogy valaki megölelgessen, ha éppen valami bajom van.
2008. szeptember 1. mivel már Kodolányis voltam, teljesen be voltam zsongva, hogy kezd a tanév. a TO felvett minden tantárgyat, de halmozódtak a problémák. Szabi kölcsönkérte anyukám bringáját és elfelejtette visszahozni. mivel egy darab van otthon belőle, anyu teljesen kiakadt amikor reggel nem találta a cangát. persze hajnali fél 7-kor a vonatról telefonon kellett Szabit előkerítenem, hogy hozza vissza azonnal a bringát mert anyu vásárolni akart menni az agár EB-re való utazás miatt. Szabi nem volt elérhető telefonon, ki volt kapcsolva (akkor már 3 hete) és teljes patália volt. anyu nekem ordított, én meg Szabi szüleinek, hogy kerítsék elő a bringával együtt azonnal. (#headshoot4) a nagy veszekedések közepette teljesen benéztem a KJF-es évnyitót, így helyette egy barátnőmet kísértem az ő évnyitójára és egy másik nap a KJF nappali évfolyam tanévnyitójára sikerült beesnem. kegyetlenül jött az ősz és ahogy hullottak a fákról a levelek, úgy hullottam én is szépen lassan darabokra. azt hiszem ezeken a napokban határoztam el, hogy szakítok Szabival. amikor összeismerkedtem egy fiúval az eltéved évnyitón (ő is ugyanúgy benézte mint én), és a kapcsolatomról kezdett kérdezgetni, hiába mondtam, hogy minden jó én magam sem hittem el ezt. október elején már úgy mentem nemrandizni ezzel a sráccal, hogy egyedül voltam. fura szeptember volt ez.
2009. szeptember 1. számoltam vissza a perceket, hogy lássam Dávidot, aki a blog keletkezése szerint 18 óra és 44 perc múlva futott be a Keletibe. munkatársam Peti odaadta még előző nap odaadta összes Harry Potter dvd-t úgyhogy a hétvége programja az volt megnéztük az összes addigi részt. vasárnap éjjelre sikerült is az ötödiket befejezni, bár volt 3 napunk rá, de valahogy nem ezzel foglalkoztunk. heteket bepótolni 3 napos láthatással lehetetlenség. akkor még naiv és szerelmes lányként azt hittem lehetséges. (#headshoot5)
2010. szeptember 1. mélypontra jutottunk Dávidkával. valami miatt azt mondta, hogy nem jön hozzám. azt hiszem nem volt pénze, vagy valami LAN partira hívták a haverjai wowozni talán? (#headshoot6) és mivel anyuék elutaztak én vigyáztam az otthomaradt kutyákra, így én sem tudtam Pécsre menni. úgyhogy ott voltam az üres lakásban egyedül. másnap Doriszka a népnapján megmentett és eljött hozzám hétvégézni. nagyon funny volt! ittunk sok rumkólát, dohányoztunk a konyhában, pizzát reggeliztünk és trendeltünk a yammon a #doriszday-t.
2011. szeptember 1. megnéztem Lórival a Blue Valentine filmet, ami elég lehangoló volt. hiába volt szerelmes film, több szenvedés volt benne mint vidámság. mondjuk nem is vártam happyendet, meg tudtam mire vállalkoztam, amikor beültem a Művészbe. csak azt nem tudtam, hogy majd ennyire érzékenyen érint. elég őszinte film, sok érzelemmel én meg kicsit egyedül is éreztem utána magam az üres lakásban. nem szeretek másokhoz szaladozni az ilyen helyzetekben, de mégis megtettem. (#headshoot7) igaz jobb lett utána és nagyon remélem, hogy ezzel semmi rosszat nem csinálok se magamnak se másnak. kicsit néha szégyellem magam, hogy vannak ilyen gyenge pillanataim és hogy ennyire igénylem a társaságok, meg azt hogy valaki megölelgessen, ha éppen valami bajom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése