tudom, ám hogy a semmi sem olyan mint aminek látszik. tudom, hogy attól, hogy valaki kapcsolatban van a facebook-on még lehet, hogy orrbaszájba csalja a "szerelmét". tudom azt is, hogy hiába a relationship két ember között, már régen zátonyra futott ez a hajó. tudom, hogy vannak olyan eljegyzések is, amik kikényszerített döntések eredményeiként születtek meg, és soha nem követi őket házasság. tudom, hogy van olyan házasság is, ami már eleve halálra van ítélve és hazugságra épül.
(ettől persze, mindegyik eset sülhet el óriási happyend-del és legyen is úgy, én is ezt kívánom)
de ettől függetlenül, hányok a képmutatástól, meg attól hogy eljátsszuk 200-300 fotón hogy milyen szerelmesek vagyunk és milyen jó nekünk, holott az egész mögött tudom, milyen érzelmek és milyen negatív dolgok állnak.
aki boldog, azon úgyis látszik. nem kellenek a beállított képek, a szerelmes üzenetek a facebook falon, nem kell közös profil de még közös fotó sem szükséges. tudom, hogy mindenki másként szerelmes de furcsa mód mégis bebizonyosodik, hogy azok a párok akik látványosan bizonygatják a világ számára, hogy milyen fantasztikus a kapcsolatuk hamar egyedül találhatják magukat.
ez még mindig úgy hangzik, mintha irigykednék a szerelmesekre mert én nem vagyok az. távol álljon tőlem! aki ismer tudja, hogy én vagyok a legnagyobb drukkere annak, hogy két egymáshoz illő ember megtalálja végre egymást, és még a magam boldogságánál is jobban tudok örülni másokénak.
csak fura, hogy az ismerőseim igencsak nagy %-a úgy éli a hétköznapjait hogy megjátssza magát.
kinek és minek ez a megjátszás? teljesen felesleges és időpazarló folyamat. inkább lennétek boldogok. jah hogy az nem annyira egyszerű?
1 megjegyzés:
Ilyen világban élünk...saját maguknak akarják bebeszélni ezekkel a dolgokkal, hogy milyen boldogok. És a végén el is hiszik, majd egyszercsak összedől a jól felépített kis kártyaváruk...
Megjegyzés küldése