7 éve sikerült a szerelmesek napján összeveszni az akkori pasimmal, már nem tudom min (szokásos érvek egyike jöhetett szóba: hogy én nem foglalkozok azzal, hogy ez a Szerelmesek napja és amúgy sem figyelek rá eleget, ajándékot sem szívesen veszek, holott én mindig elvártam, hogy ő vegyen blablablablabla és amúgy is mindig fáradt vagyok és velem nem lehet romantikus programot csinálni erre a napra, meg amúgy sem vagyok jókislány és odaadó barátnő stb..stb..). az összeveszés vége az lett, hogy ő haza akart menni én meg erősködtem, hogy aludjon nálunk és beszéljük át a dolgokat. bár egy ágynemű volt felhúzva nekem, szaladtam hogy szedjek elő a szekrényből még egyet, hogy felhúzzam neki. (ott kellett volna megállj parancsolni és hagyni a faszba az egészet)
meggyőzően odaugrottam a szekrényhez és szedtem ki az ágyneműt, amikor is az ott álló cserepesnövénytartó állványról lelöktem a baszott nagy majomkenyérfa növényt egyenes rá a mezítlábas lábamra. 8 kilós volt legalább az a rohadt zöld gaz, alig bírtam leoperálni a lábamról. még sikítani is elfelejtettem, de persze utána jött a sokkhatás, mikor megláttam a lábfejemet, hogy milyen szépen kékül az egész és konstatáltam, hogy nem bírok ráállni. a nagylábujjam kivételével mindegyik eltört. persze a pasi nálam aludt, még vigasztalt is, hogy ne sírjak, bizti nem fáj annyira ez az egész baleset. FFFFFFUUUUUUUUUU! el kellett volna szaladni, de ez nem ment akkor ennyire könnyen.
tavaly a fürdőszobából kilépve frissen mosott hajjal gondoltam megmérem a testsúlyomat és felkaptam az üveg szobamérleget és rohantam a konyhába, mert rendesen csak ott mér a mérleg. a szobámból már nem jutottam ki ugyanis ráejtettem ugyanarra a lábamra a mérleget. azonnal belilult és gyanítom eltörtek újra a lábujjaim, mert rohadtul fájtak. ezt orvos már nem támasztotta alá, mert basztam elmenni. úgyse lehet vele mit kezdeni, az előzőnél sem volt semmi kezelés. ne álljak rá, jegeljem és borogassam majd összeforrnak.
idén igyekszem nem eltörni semmimet, ugyanolyan kedd lesz ez mint a többi csak áradni fog a szeretet és a szerelem a különböző közösségi csatornákon. remélem nem fog zavarni. nincs bajom ezzel az ünnepel és azzal se ha valaki szereti/utálja, mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál február 14-én és mit gondol erről a napról, csak ne hozza erősen a tudtomra mert úgyis leszarom.
számomra most ez is csak egy kedd lesz az életemből, amikor ugyanúgy fogom szidni a webauditot, amikor készítem a heti statisztikát a szerkesztőségi meetingre és ugyanúgy várni fogom az egy órát, hogy ebédeljek a konyhában a fiúkkal. a villamos is ugyanazon az útvonalon fog haladni a Harminckettesek tere felé, szokás szerint elkésem majd a kozmetikusomtól, és az általában keddre eső burger king dzsánkfúd napot is megtartom majd. szívek ide - szívek oda.
egy kicsit talán most örülök is annak, hogy nincsenek kötelezettségek, elvárások meg feszültség és izgulás azon, hogy úgy süljenek el a dolgok Bálint napon, ahogy azokat elterveztem, meg ahogy azoknak lennie kell.
meggyőzően odaugrottam a szekrényhez és szedtem ki az ágyneműt, amikor is az ott álló cserepesnövénytartó állványról lelöktem a baszott nagy majomkenyérfa növényt egyenes rá a mezítlábas lábamra. 8 kilós volt legalább az a rohadt zöld gaz, alig bírtam leoperálni a lábamról. még sikítani is elfelejtettem, de persze utána jött a sokkhatás, mikor megláttam a lábfejemet, hogy milyen szépen kékül az egész és konstatáltam, hogy nem bírok ráállni. a nagylábujjam kivételével mindegyik eltört. persze a pasi nálam aludt, még vigasztalt is, hogy ne sírjak, bizti nem fáj annyira ez az egész baleset. FFFFFFUUUUUUUUUU! el kellett volna szaladni, de ez nem ment akkor ennyire könnyen.
tavaly a fürdőszobából kilépve frissen mosott hajjal gondoltam megmérem a testsúlyomat és felkaptam az üveg szobamérleget és rohantam a konyhába, mert rendesen csak ott mér a mérleg. a szobámból már nem jutottam ki ugyanis ráejtettem ugyanarra a lábamra a mérleget. azonnal belilult és gyanítom eltörtek újra a lábujjaim, mert rohadtul fájtak. ezt orvos már nem támasztotta alá, mert basztam elmenni. úgyse lehet vele mit kezdeni, az előzőnél sem volt semmi kezelés. ne álljak rá, jegeljem és borogassam majd összeforrnak.
idén igyekszem nem eltörni semmimet, ugyanolyan kedd lesz ez mint a többi csak áradni fog a szeretet és a szerelem a különböző közösségi csatornákon. remélem nem fog zavarni. nincs bajom ezzel az ünnepel és azzal se ha valaki szereti/utálja, mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál február 14-én és mit gondol erről a napról, csak ne hozza erősen a tudtomra mert úgyis leszarom.
számomra most ez is csak egy kedd lesz az életemből, amikor ugyanúgy fogom szidni a webauditot, amikor készítem a heti statisztikát a szerkesztőségi meetingre és ugyanúgy várni fogom az egy órát, hogy ebédeljek a konyhában a fiúkkal. a villamos is ugyanazon az útvonalon fog haladni a Harminckettesek tere felé, szokás szerint elkésem majd a kozmetikusomtól, és az általában keddre eső burger king dzsánkfúd napot is megtartom majd. szívek ide - szívek oda.
egy kicsit talán most örülök is annak, hogy nincsenek kötelezettségek, elvárások meg feszültség és izgulás azon, hogy úgy süljenek el a dolgok Bálint napon, ahogy azokat elterveztem, meg ahogy azoknak lennie kell.
1 megjegyzés:
YOH poszt! Ez a valenindéj is uaoan mint a többi, csak egy évvel öregebb vagy mint a legutóbb ( :
Megjegyzés küldése