másfél óra alatt annyi hülyeséget álmodtam össze délután, hogy hihetetlen. de az álom nagy részében boldog voltam, igaz nem tudom kivel, de jó érzés volt. szóval ezt az álmot speciel szerettem a sok baromság ellenére is.
a dal meg úgy jutott eszembe, hogy valakinek linkeltem nemrég és ráakadtam az Áthangolva MÜPA-s Subscribe koncertre. gyönyörű!
ugyanitt: régen voltam már Subscribe koncerten. menni kéne már egyre!
Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.
Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt
Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.
Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.
Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.
Nem számít többé már a súly,
a közel vagy a távol.
Szép fészket raktál itt belül álom téglákból.
Nem maradhatsz itt már tovább!
Nem lehetsz máshol!
Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése