2012. május 25.

tiszai pályaudvar

15 évesnek érzem magam, és egész nap Kispál és a borz dalokat hallgattam. fetrengtem a szobámban az ágyon, ahová néha besütött a nap, csíkokat húzott a tapétán, néha pedig árnyékok vetődtek a falra. szaladgáltam a városban a földig érő ruhámban és beleszerettem egy öltönyös fehér inges külföldibe akit 4 percig láttam.

és amikor este 9-kor az Örs vezér terén a 32-es megállójában ülök zenét hallgatva se lehet letörölni a vigyort az arcomról.

nem. nem a svéd miatt!




MÁV állomás de fenn a Malév is jár
Egy néz föl csak a többi magába száll
Van aki pálmafák közt van akinek semmi konkrét
Csak a fékcsikorgás nyomja ki benne a belső tv-t a képernyő szétmegy
Átlátszó gömb lezárt és üres
Vágymentes, elégedett
Semmi hívogató, semmi betöltetlen
Nincs lehetőség minden kész

kurvára bánom hogy nem mentem el a Szigetes Kispál búcsúkoncertre. akkora marha voltam!

Nincsenek megjegyzések: