tudom, hogy nem ajánlott ezt a könyvet ilyenkor olvasni, de mazohista révén belekezdtem Niffenegger Az időutazó felesége regényébe.
a vonaton mellettem ülő lányon már láttam, hogy legszívesebben fogná magát és arrébb ülne, mert nem szeretné, hogy összesírjam az ölében heverő pulcsiját, de némán tűrt. nem volt más választása, ő ült belül. én meg nekikezdtem a könyvnek és a 3. sornál már sírtam.
"Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő. Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét?"
hát így kezd az időutazó és így fogynak el szépen lassan a lapok és a könnyeim is majd.
tudom, hogy az idő segít, meg örökké nem eshet blablablablablabla közhelyek és nem fogok a végtelenségig a padlón lenni. (tapasztalat, hogy nem is lehet ott heverni túlzottan sokáig mert hideg van és én ritka fázós lány vagyok) szerencsére vannak barátaim, van egy viszonylag kettyós családom, akiknek most erősen kell koncentrálniuk arra, hogy ne kérdezzenek és ne faggassanak (megtiltottam ugyanis nekik. anyámon látom, hogy nagyon kell fegyelmeznie magát, mert olyan mint én - örökkíváncsi egyszerre100kérdéstfeltevő)
igazából félek a kérdésektől. nem jövök ki jól belőlük. csak magamat hibáztatom a rájuk adott válaszokban és ez nem tesz jót
a barátok meg lassan, de biztosan előszedik a kiskanalaikat és segítenek összekapirgálni. sajnos el fog tartani egy darabig azt hiszem ez a művelet. (bízok benne, hogy valaki majd észbe kap és egy (szív) lapáttal áll elő. azzal gyorsabban megy minden azt hiszem)
reménykedek és időutazok
a vonaton mellettem ülő lányon már láttam, hogy legszívesebben fogná magát és arrébb ülne, mert nem szeretné, hogy összesírjam az ölében heverő pulcsiját, de némán tűrt. nem volt más választása, ő ült belül. én meg nekikezdtem a könyvnek és a 3. sornál már sírtam.
"Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő. Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét?"
hát így kezd az időutazó és így fogynak el szépen lassan a lapok és a könnyeim is majd.
tudom, hogy az idő segít, meg örökké nem eshet blablablablablabla közhelyek és nem fogok a végtelenségig a padlón lenni. (tapasztalat, hogy nem is lehet ott heverni túlzottan sokáig mert hideg van és én ritka fázós lány vagyok) szerencsére vannak barátaim, van egy viszonylag kettyós családom, akiknek most erősen kell koncentrálniuk arra, hogy ne kérdezzenek és ne faggassanak (megtiltottam ugyanis nekik. anyámon látom, hogy nagyon kell fegyelmeznie magát, mert olyan mint én - örökkíváncsi egyszerre100kérdéstfeltevő)
igazából félek a kérdésektől. nem jövök ki jól belőlük. csak magamat hibáztatom a rájuk adott válaszokban és ez nem tesz jót
a barátok meg lassan, de biztosan előszedik a kiskanalaikat és segítenek összekapirgálni. sajnos el fog tartani egy darabig azt hiszem ez a művelet. (bízok benne, hogy valaki majd észbe kap és egy (szív) lapáttal áll elő. azzal gyorsabban megy minden azt hiszem)
reménykedek és időutazok
2 megjegyzés:
nekem a kedvenc szakítás után közvetlenül elkezdett könyvem G. Hajnóczi Rózsa - Bengáli tűz c. regénye volt. a szerelmi szál csak egy melléksztori, mert igazából Indiáról szólna, de én végigbőgtem, mert volt benne egy pasi, aki elhagyta a feleségét egy másik nőért és hát velem is valami hasonló történt. de sírni jó és kell is, mert oldja a feszültséget és segít megkönnyebbülni, de egy idő után elmaradnak a könnyek és szép lassan jobban leszel! és a barátaid, remélhetőleg köztük én is :$, majd segítenek mindenben, amiben tudnak, hogy újra vidám, csacsogó onlány legyél! :)
ja és ami még fontos, nyugodtan írj, hívj, e-mailezz, ha szükséged lenne rám és nyugodtan eljöhetsz hozzánk, ha elbújnál a világ elöl.
Megjegyzés küldése