2011. szeptember 14.

a real hero

a Drive a mostanság látott legjobb filmek között elég magas pozícióra tört a mai mozis este után. Ryan Gosling még mindig iszonyat jó színész, örök szerelmem marad azt hiszem.





azt hiszem sosem fogok látni még egy olyan liftben csókolózós jelenetet, mint amit Ryan nyomott le. simán lettem volna a lány helyében, aki ezt a csókot kapja!

a film zenéje is kimagaslóan jó, és tökéletes illik a film hangulata mellé/alá, úgyhogy csillagos ötös.

egyébként meg tényleg vannak igazi hősök, mindennap látok párat a barátaim és az ismerőseim között. néha én is annak érzem magam. igaz ez nagyon pillanatnyi érzés és hamar elszáll, de néha mindenki hős, a maga módján.

mert képesek vagyunk túlélni a napokat, a bántásokat, a megaláztatást meg azokat az érzelmi szarságokat, amik naponta elárasztanak minket. senki sem biztos a dolgában, semmi sem örökérvényű, de mégis van holnap, másnap és aztán minden jobb lesz.

(én még mindig kurva naiv módon hiszek az "új nap, új remények, új esélyek" mantrámban. szerintem ezért vagyok képes reggelente kikelni az ágyból) tudom, hogy nincs világvége, meg minden lehetne szarabb az életemben, de hihetetlen és ijesztő módon magam alá tudok kerülni a legváratlanabb pillanatokban. nah ilyenkor jön jól ez a mantra, meg az, hogy tényleg elhiszem egy kicsit hogy én is hős tudok lenni. nem szuperhős, csak olyan átlagos :)

(amúgy pedig liftben csókolózni menő dolog! helló!)

Nincsenek megjegyzések: