mérleg

míg az egyik oldalon kiegyenlítődnek a dolgok, addig a másikon szétcsúsznak.
most pont így van, és míg az egyiken dolgozom, addig a másik esik ketté.

mondhatnám, hogy ilyen ez a popszakma, csak az a baj, hogy nem tudom leszarni a dolgokat, mert az nem én lennék.

fuck

megint ott tartok, hogy megint másra fordítottam sok időt, ahelyett hogy tanulnék.

mondhatnék nemet, de én inkább mást mondanék. csak abban nem lenne köszönet és inkább nem teszem, mert parázok a későbbi helyzetektől, meg amilyen szerencsés vagyok úgyis én jönnék ki rosszul ezekből, mint ahogy mindenből kábé.

gyáva vagyok tudom, úgyhogy meg is érdemlem a sorsom.

(amúgy még mindig utálom a világot, és mindenki elmehet a faszba! úgy látszik ez erősen vizsgaidőszaki tendencia nálam. persze azért mindig vannak ezek között is kivételek. csak a blogomba írok le ilyeneket, mert jól esik vhová kiírni a pillanatnyi érzéseket meg ráküldeni a fél világra a csillámfaszláma hadsereget. amúgy meg meg is érdemlik ezek az emberek mert gonoszak velem és nem veszik észre.)

hellóka nyalóka szopóka

mindenki elmehet a büdös picsába röviden tömören. szervezhetek mindent át, mert le se szarják a véleményemet.

nem tudom, hogy fogom megírni a vizsgáimat, mert halom dolgom van. egy vizsgát már át is basztam jövő hétre. szuper. sosem diplomázom le ha így haladok.

és természetesen megint az van/lesz, ami mindig szokott.

néha annyira de annyira tele van a faszom már az emberekkel.
(kivételek vannak, ők erősítik a szabályt)

és igen! ez még mindig az én blogom, ahol igen igen sokat káromkodok sajnálom.

breking the habit

várhatóan a következő napokban csilliónyi szenvedős postot fogok gyártani, mert úgy érzem, hogy semmi sem fog sikerülni és minden szar (lesz).

egyelőre nincs erőm a vizsgákhoz, pedig már csak 3 van hátra, de kész katasztrófa minden bennem és az agyam sincs a helyén. olyan mintha ki lenne facsarva és egy élő agysejtem sem lenne, ami képes lenne akár morzsányi információfoszlányokat is befogadni.

az államvizsgáról semmi hír, talán jobb is mert ha tudnám, hogy mikor és mi vár rám már akkor még jobban szétesnék, mint a szakdoga írásnál tettem (aki olvasott már akkor nagyon jól tudja, hogy nem volt egyszerű menet nekem az a pár hét).

ráadásul ezek mellett megint hülyeségeken járatom az agyam és teljesen elbizonytalanodtam magamban, mindenben és mindenkiben. várnám a megnyugtatást, de valahogy nem akar jönni per pillanat. kicsit kétségbe is estem, mert nem tudom miért jönnek ezek elő. elég elszomorító.

fel kéne hagyni ezzel a kibaszott sok szar szokással csak nem megy...

ui: nesztek egy kis muzsika, úgyis ezt hallgatom jelenleg nonstop, bár sajnos nem a vidámabb fajtából való

12 év

mindig olyan mintha csak ma lett volna, hogy elmentél. még mindig nem tudom megszokni a hiányodat.

naponta feltehetném a kérdést, hogy miért? de úgyis tudom, hogy nincs rá értelmes válasz. ezért sem teszem fel feleslegesen mert nem segít és választ sem kapok. erre nincs is és sosem lesz azt hiszem.

a lényeg mindig úgyis az marad, hogy büszke vagyok, hogy a kislányod lehettem és az is maradok mindig még ha nem is vagy itt velem.

hiányzol apu! minden percben....




"These wounds won't seem to heal
This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase"

egoista vagy-e?

nem bírom az egoista embereket. idegesítenek, felhúznak és zavarnak. nem értem miért élvezet nekik a világ tudtára adni jó hangosan, hogy ők a legjobbak legtökéletesebbek az életben és munkájukban a legszuperebbek?

az a baj ezekkel az emberekkel, hogy nagy részük nem is veszi észre magát, és a legnagyobb baj hogy kívülről nem látják a hibáikat. tényleg tökéletesek? kurvára messze állnak ettől! persze, azt hogy ők mennyire májerek (kivétel nélkül mindenben) azt hirdetik fesztre.

azért mert azt hiszed, hogy te vagy a leghelyesebb faszi a környéken még nem lesz biztos hogy több csajod lesz és nem fognak a lábaid elé omolni! persze van akiknek bejön ez a stílus (buta lányokat meg lehet fogni ilyesmivel), de ők nem biztos hogy melletted fognak állni mikor kapsz egy akkora pofont az élettől, hogy majd a fal adja a másikat! hosszú távon nem fog jövedelmezni ez az életstílus és maximum ideig óráig lesz egonövelő, hogy oda vannak érted az üres lányok.

azért mert azt hiszed, hogy írsz néhány cikket ingyen egy gyakorlati munkahelyre még nem te leszel a legjobb újságíró a környéken!

legyél büszke magadra természetesen, hiszen építed a karriered és haladsz a siker felé, de tedd ez kussban. (én sem verem magam arra, hogy az ország legnagyobb médiacégénél dolgozom 4 éve és munka mellett csinálom/csináltam meg levelezős főiskolát a saját pénzemből úgy hogy hoztam évről évre a 4,5 feletti átlagokat)

csilliónyi egoista ember van a médiában meg a világban, nem kell több szerintem.

csak szerényen! (mindenben)

UI: a bejegyzés nem személyeskedés, anblock így kéne írni csak leszarom! unblock vonatkozik sok sok ismerősömre, 1 valakinél viszont elhatalmasodtak ma az egós megnyilvánulások. ennek okán született ez a blogpost. akinek nem inge nem veszi magára. csókolom

minden

most minden ő
most minden ketten
most minden megoldható
most minden olyan jó

(egy hónapja már minden te vagy)

pocsolyák

vasárnap hajnal van és esik kint az eső én meg a gangon ülök és hallgatom.

mostanában minden vasárnap így telik. esősen. csak a helyszín változik meg az én érzéseim.

és másoké is.

van akiké jó irányban (ennek nagyon tudok örülni) és van akiké rossz irányba (ez ellen úgy tennék valamit ha lehetne, de nem tudok, mert nem rajtam múlnak a dolgok).

hiányzik itthonról a gangon ülés és esőkopogás hallgatás. ilyenkor a legjobb elgondolkozni magamon meg az életemen. persze mindig rájövök, hogy felesleges agyalok bármin is, az emberek mindig is furák lesznek, sokan hiába csinálnak bármit akkor is hülyék maradnak nincs mit tenni.

de legalább arra rájövök ezen alkalmak során, hogy én nem változtatnék magamon semmit sem. másokon meg sajnos nem tudok változtatni, minden marad úgy ahogy van az eső meg csak esik tovább.

egyvalamiben viszont holtbiztos vagyok: tudom, hogy mindjárt itt lesz a reggel, kisüt a nap és felszáradnak azok a pocsolyák!