óh! én a csütörtöki koncerten egy kicsit szerelmes lettem Kocsis Bencébe, a Kesh zenekar énekesébe. persze a koncert is jó volt, bár a hangosítás bénára sikeredett, de az utolsó számra csak sikerült beállnia a zenekarnak is.
ettől függetlenül tök nagy átéléssel játszottak, és nagyon meghatódtak, hogy ennyien eljöttek a koncertjükre. nem játszottak ennyi ember előtt még sosem.
legközelebb a LEN-en (Lágymányosi Eötvös Napokon) muzsikálnak és terv szerint akkor is meghallgatjuk őket Istvánnal.
egyébként meg nem is a koncert volt a lényeg az estében azt hiszem, hanem minden más amit nem írok le a blogomban, mert sok olyan dolog van amit jó megtartani és másnap fülig érő szájjal gondolni rá másnap :)
az utóbbi időben páran megjegyezték, hogy látszik, hogy boldog vagyok. és meg kell mondjam tényleg így van. hangulatember révén az van, hogy az érzéseim és az érzelmeim nagyon is meglátszanak rajtam.
aki ismer tudja mikor vagyok feszült, mikor vagyok rosszkedvű, mikor nem szabad hozzám szólni, mert elküldöm a picsába. aki ismer tudja, hogy milyen az amikor nem szorongok a holnapon, milyen az amikor igazán gondtalanul tudok nevetni és milyen is az amikor tényleg boldog vagyok.
most meg tényleg az vagyok. látványosan, amolyan észrevehetően és ez azt hiszem ez nem is baj.
az meg pláne jó azt hiszem, hogy nehéz ezt a mosolyt levakarni a képemről, az ráadás, hogy ezt a másikon is látom/érzem :)
szóval ezek mennek itt Angyalföldön meg a bárányfelhők :)
2006.04.27. a nap eseménye az volt, hogy a munkaerőpiaci ismerek óra helyett a csoporttársakkal a józsefvárosi kínai piacra mentünk, ahol vettem egy England feliratos karkötőt Szabolcsnak. meg magamnak is, hogy legyen egyforma (!). marha romantikus cselekedet volt ez akkoriban és majdnem 3 éves évfordulónk volt 1 hónap híján. juj. (ezt így visszaolvasni oltári cikis :D)
2007.04.27. kikaptam az adózás zh-mat, amivel pont megütöttem a felső lécét a kettesnek 51%-al és kaptam vörös rózsacsokrot évforduló gyanánt a majdnem 4 évre. egyébként meg nem szeretem a virágokat, mert vétek levágni őket és aztán 3 nap múlva kidobni mert elhervadtak. ezt valahogy Szabi agyába sosem tudtam belevésni. (száni!)
2008.04.27. valami titkos projecten ügyködtem, de az a baj, hogy lövésem sincs kivel és miért, de basztam leírni a blogomban. azt tudom, hogy valakivel találkoztam ez ügyben Pesten, amúgy tök érdektelen nap volt. anyám gombát rántott én csináltam hozzá tartármártást aztán vernyákoltam egy sort hogy Szabi megint focimeccsen van. tipikus vasárnap.
2009.04.27. előző nap jöttem haza életem első PEN-jéről, ahol Ildivel voltam. ekkor találkoztam vele először, de egyből megtaláltuk a közös hangot és nagyon jól éreztem magam nála meg a töménytelen mennyiségű koncerten. ugráltunk 30Y-on, Quimby-n és sok sok emberrel találkoztam. menő volt! az egész blog erről szólt, meg a hihetetlen élményekről. (jó volt visszaolvasni)
2010.04.27. nyafogtam és nyüsszögtem egy sort, hogy szeretethiányom van és senki sincs aki foglalkozva velem. látszott már akkor is, hogy a távkapcsolat megviselt Dávidkával. nem is értem mit hittem akkoriban. (soha többet ilyet!)
2011.04.27. 1 napja, hogy leadtam a szakdogát és még mindig jó érzés, hogy ezen is túl vagyok. hatalmas megkönnyebbülés ez az egész tudat. az OTP-s pénzügyek is megoldódtak a szakdoga időn túli leadással kapcsolatban, este meetup, ahová nem egyedül érkezem :) (mindenjó)
ők az az együttes, akikhez külön hangulat kell, hogy meghallgassam a dalaikat. ma valahogy ilyen volt.
itthon voltam, meg nem volt senki a lakásban és jó hangosra állítottam a hangerőt és benyomtam az MR2 Akusztikban őket. csupa csupa jó daluk van, sőt csak jó van ha jobban belegondolok.
"Amit kapok nekem sosem elég Visszaadhatom ha kedvesen kér Néha viheti ki sokat ígér Bár csak pillangónyi csoda amit ér"
egyébként meg nálam már külön haladás, hogy nemcsak a Depresszió című számukat pörgetem 739472947293742x-re vagy repeat a lejátszóban.
ahhoz hangulat kell (mostanság nem volt erre példa). úgyhogy ez jó azt hiszem. amúgy érdemes őket hallgatni. nem mondom hogy vidám napokon, csak az ilyen kicsit esős semmittevőseken :)
"S így talált, Szürke ködben a délután. Bár meg kell valljam, Nem vitás, van hogy Kell ez az agymosás."
hol volt hol nem volt, hogy István egyik nap telepítette a 4SQ nevű geolokációs helymeghatározós alkalmazást, amit én már régóta használtam mert funny. aztán összefutottunk ugyanaznap az utcán, mert hát egymástól nem laktunk olyan messzire, mint rájöttünk a twitteres kiírásokból. meg amúgy is ismertük egymást egy MeetOff-os előadásról, ahol egyszerre prezentáltuk a blogjainkat. aztán elkezdtünk dumálni a gtalkon is, meg jött néhány vicces, és néhány kétértelmű komment a 4SQ csekinekhez és rájöttünk, hogy baromi közel lakunk egymáshoz úgyhogy akár bármikor összefuthatunk.
az első 4SQ randink a Reál élelmiszerboltban volt, ahol nem volt fagyasztott málna, de vicces volt együtt becsekkolni :D
a második randink Tesco-ban esett meg (ezt minden bizonnyal nem lehet majd überelni) ahol vettem egy halom fagyasztott málnát viszont
voltunk együtt a hivatalos 4SQ day-en (valakiknek már akkor gyanús volt, ahogy viselkedtünk egymással) aztán hajnali 1 előtt 13 perccel becsekkoltunk múlt szombat éjjel a Béke téri szökőkúthoz, ami elég sok mindent megváltoztatott :)
szóval, igen, lehet csajozni/pasizni a 4SQ-en (is). bár nem ezen múlnak a dolgok, de most minden olyan jó, úgyhogy elég ennyi :)
újra rossz érzéseim vannak, amikor meg kell nyitnom a levelezésem és neki kell üljek a dolgoknak. a kritikát még mindig jól tűröm, és ha nem lennék ilyen kurva fáradt szívesebben is csinálnám, fejlődnék, meg motiváltabb lennék.
kicsit sok most minden. legszívesebben fognám magam és kifeküdnék egy rétre pár könyvvel, meg a mobilommal, hogy azért ne vonjam el teljesen magam a külvilágtól és csak aludnék, olvasnék, napoznék.
ehelyett szakdolgozatírás közben is dolgozom, mert nincs aki más csinálná. és persze hogy hibázok és a lecseszés is tök jogos. csak rossz érzés.
aludtam asszem 1 órát hajnali 6 és 7 között talán. igazából azt sem tudom, most hány óra van mert teljesen elvesztettem az idő érzékemet a múlt éjjel/ma hajnal és délelőtt óta.
de készen van a szakdolgozatom!!!!!!!!!!!4444444 nem életem műve lett, olyan tökre össze-vissza meg szedett vedett és még lehetett volna bele írni legalább 30 oldalt, de időhiány van.
átküldtem a konzulensemnek, hogy lecsekkolja és most rettegek, hogy azt írja vissza, hogy használhatatlan és hogy írjam teljesen át stb..stb..
még kell amúgy tartalom és ábrajegyzék meg a hivatkozásokat megcsinálni. meg persze mindenféle okiratot belefűzni, ahol kijelentem hogy a saját szellemi termék és önálló munka eredménye a suckdogám.
miért kié lenne ha nem az enyém? itt szenvedek vele már napok óta, de legalább 100%-ban az én hülyeségeimet tartalmazza.
amúgy 1 ember már olvasta (Lóri), másik személy (Lobo) pedig mailben kapta meg.
kicsit izgulok a következő napok miatt. azt hiszem csak akkor leszek 100%.-ban nyugodt ha leadom teljesen készen.
csak egy nagyon kicsit kell kitartanom (ha jól számolom 1 fejezet van hátra, egy kicsit kell írjak a saját könyves blogomról és egy max 1-2 oldalas összefoglalást a végére) és készen lesz.
inkább nem alszok, de megcsinálom \o/
egyébként pedig mindenki tökre drukkol, meg segít meg motivál. annyira hihetetlen jó érzés.
nem tudom milyenek a norvég erdők. nem is értem miért ezt a címet kapta a Murakami regényből megfilmesített sztori. igazából, lehet hogy a könyvből kiderül, hogy miért norvégok az erdők, de én nem olvastam így le vagyok maradva. a könyvből készített filmre viszont volt 2 ingyen jegyem.
Sajnos azonban a Norvég erdők film tele van kiszámítható mondatokkal és sok sok szex-szel. (utóbbi nem lenne baj, ha az jó lenne legalább!) a japánok nem zavartatják, ha a szexről esik szó. nyíltan rákérdeznek a szexuális kérdésekre a másik féltől ha úgy tartja a kedvük. biztos megvan ennek is a haszna :)
amúgy meg így a napi igazság is meglett: akivel rossz a szex, azzal jobb nem is kezdeni, mert minek? ha már ez sem az igazi megette a fene az egészet úgy ahogy van!
UI: a filmben gyönyörűek a képek, meg a tájak. ez megmaradt! meg a sok szex-szel kapcsolatos kérdés.
tényleg vicces, amikor utólag jönnek le azok a dolgokat, amikről mindenki más beszélt már nekem :) funny olvasni "az én megmondtam" - mondatokat, és rájönni, hogy ami az orrom előtt van azt is nehezen veszem észre.
tényleg nem értek a pasikhoz :)
mondjuk elég ha találok egy olyat, aki ért hozzám egy kicsit aztán a többi jön magától. az pedig, hogy zökkenőmentesen működnek abban a bizonyos relációhajóban a dolgok csak jelent már valamit nem?
(minden jó, minden rózsaszín)
megyek megírom a szakdogámat, mert csak ez áll a teljes boldogságom útjába bassza meg!
miután sikerült leszakadnom az egy hete szarrá hallgatott Make me wanna die (The Pretty Reckless) Ignorance és Decode (Paramore) című dalokról rávetettem magam a Billboard Youtube csatornájára és most azon nyomulok. szakdoga írás közben jobbnál jobb dalok érkeznek a Mashup Mondays kapcsán (amúgy is holnap HATEfő van).
az egyik új kedvenc Ingrid Michaelson-től Cheryl Cole Parachute coverje. meg még van egy halom másik is (Sarah Bareilles Single ladies coverje stb) csak ma ezt hallgattam sokszor, úgyhogy gondoltam felrakom ide is.
amúgy offisöl relációhajóban (relationship) evezek és élvezem, meg tényleg erőt ad ahhoz, hogy túl legyek ezen az egész suckdolgozat parán. lehet, hogy ez a legjobbkor érkezett?
ezen a blogon még nem volt hajnali 4:27-kor bejegyzés, de mivel egyszer élünk így most lesz!de értelmes mondatokat egymás mellé ne várjatok, jelenleg ott tartok hogy beszélni sem tudok értelmesen, nem hogy gépelni és gondolkozni is közben.
(avagy eljött a pillanat arra, hogy aludjak is majd és berekesszem reggel 8-ig a szakdoga írást)
amúgy meg vigyorogva jó dolog szakdogát gépelni, viszont van egy roppant csúnya hátránya. mindenhová smiley jelek kerülnek akarva akaratlanul és erre nem lesz a konzulensem büszke.
egyébként megvannak az este/éjjel tanulságai: tudom mitől/kitől kattantam meg, és a 4SQ nem csak egy geolokációs (ugye milyen szép szó?) közösségi hálózat ám! annál kicsit több. avagy kinek mire hasznos, meg ki mennyire rendeltetésszerűen használja / nem használja ;) szóval értitek?
és most következzen 3 óra és 23 perc alvás aztán mindentbele. legkésőbb pénteken a kezemben akarom tartani a szakdogámat bekötve, lefűzve. szeretnék sikítozva ugrálva végigfutni az iskola folyosóján (elborultabb pillanatokban akár az egész városon, addig amíg be nem csuknak egy sárgaházba) hogy igen-igen megcsináltam. \o/
lefejeltem az ajtófélfát a lakásba való beérkezéskor és most fáj a helye, ahol a keret meg a homlokom találkozott.
béna lány vagyok-e? meg dekoncentrált-e?
hogy a viharbane!
(de a legjobb, hogy sikerült ezen is jót vigyorognom, és már nem is fáj annyira. amúgy meg tudom miért vagyok szétesve a szokásosnál jobban és értetlenül állok a dolgok előtt.)
az van, hogy én kurvára toleráns vagyok. minden helyzetben tudok másokhoz alkalmazkodni, türelmes vagyok és azt hiszem nagyon megértő is. persze egy idő után elfogy a tolerancia is, nincs megértés meg türelem, de nagyon könnyen túl tudok lépni a dolgokon. nem mondom, hogy könnyen felejtek, csak máshogyan állok az emberhez, meg a szituációhoz. nem sértődök be, nem bántódok meg mert az évek megtanítottak rá, hogy nem mindenkit lehet tolerálni hosszú szinten és ez forditva is igaz. persze nem felejtek, de ez más téma.
amúgy meg az van még, hogy ezt a toleráns dolgot senki sem értékelte igazán. nah sebaj.
(egyébként ma hajnalban erről a kérdéskörről irtam házidogát a melegek tolerálásáról)
megjelent az áprilisi SM magazin, amiben én vagyok a hónap geek lánya.
amikor felkértek, hogy szeretnének velem interjút készíteni, leesett az állam. aztán összekapargásztam a földről. meg el kellett teljen némi időnek, hogy felocsúdjak az első megdöbbenésből.
én mint geek lány? nane! ez akár a hónap, hanem az év poénja is lehetne :D :D
küldtem magamról még fotókat is (a nyitó wonderwomen-es képért köszönet Nándinak @dw1-nek) úgyhogy most hatalmas méretű pdf fájlokban idiótán vigyorgok bárki laptopján, okostelefonján és monitorján ha megnyitja a magazint.
visszaolvastam magam (pedig nem szokásom igazán) és ahogy látom írtam (mondtam) jó sok hülyeséget, de aki ismer az úgysem lepődik meg ezen.
(amúgy meg jó érzés, csak ennyit szerettem volna elmondani és köszi még1x a lehetőséget az egész szerkesztőségnek, a sok RT-t a twitteren meg lájkot FB-on ;))
még a végén tényleg igaz is lehet, hogy geek lány vagyok-e? :D
boldog kis cipők (happy little shoes) néven Hegyi Dóra énekli akusztik gitárkísérettel Fluor Tomi híres dalát és ennyi, nem több! de valahogy olyan aranyos lett ez az átdolgozás, főleg a végén, amikor Dóra elneveti magát :)
persze az eredeti verziót semmi sem überelheti az forevörandevör nálam!
(ezt meg muszáj volt ide felraknom, holott utálok naponta többet postolni)
hallgassátok esős reggeleken Paramore-tól a Decode-ot. nálam ez lett a nap dala, úgyhogy meg is osztom gyorsban.
nagyon szeretem az együttest, Hayley répavörös haját, a filmet, aminek ez a betétdala (Twilight) és azt az érzést, amikor álmosan beütnek mindenféle dolgok a dallal kapcsolatban. (nem nem 10:07-kor, az irodában, hanem 7:47-kor, amikor benyomtam a random dalválasztást a szifonon rögtön ébredés után).
How can i ever own whats mine? When your always taking sides, But you wont take away my pride, No not this time... Not this time.
teljesen jelentéktelen dolgokkal telnek a napjaim. felesleges kis apróságokon járatom az agyam és tudom felhúzni magam. néhány pici dolog viszont éppen az ellenkező jó hatást tudják kiváltani belőlem aztán vigyorgok itt napestig ezeken.
szerintem a viharos erejű szél teszi. meg vagyok kattanva.
be is baszok gyorsan ide egy elcsépelt képet, ami már már coelho-i magasságokban szárnyal úgyhogy jó lesz ide, úgyis illik az irreális blogképembe.
(lehet mindennek az oka az Alef című regény? mert akkor nem kéne olvasnom, rossz hatással van rám ez a sztori)
amúgy meg ez a két szó (irreleváns, irreális) voltak a nap szavai.
irreleváns: jelentéktelen, lényegtelen; nem a tárgyhoz tartozó irreális: a valóságban nem létező, alaptalan, valószerűtlen
amióta 2001-ben bekerültem a JAG-ba (nem fantasztikus Becsületbeli ügyek című filmsorozat, csak József Attila Gimnázium) napi 24 órában mindenhonnan ömlöttek a József Attila versek, évszámok, képek, alkotások, helyszínek meg minden más. minden ami József Attilával kapcsolatos.
nagyon nem bántam, mert előzőleg is szerettem, aztán jól jött hogy nonstop foglalkoztunk a verseivel, kirándulni jártunk a vele kapcsolatos helyekre (mint Lilafüred, Balatonszárszó, és többször ellátogattunk a monori házba, ahol egy darabig lakott) (Monoron volt a gimi ahová jártam)
április 11-én minden évben tartottunk József Attila napot és azt hiszem mindig én vártam az osztályból a legjobban.
most bemásolhatnám a legjobb JA verseket, vagy kedvenceimet, de arra nem lenne elég csilliónyi blogpost, mert annyi van.
de ha már Költészet napja meg minden, íme a legkedvencebb tőle:
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
képes vagyok elmenni egy futóversenyre megfázva és aztán napszúrást kapni. mi lett volna ha futok is? eltöröm a lábam? legalább másoknak jól ment, helyettem is. én jobb ha nem égetem magam, eléggé (le)égek én anélkül is.
amúgy meg hanyagolom az internetet egy darabig, mert megint sikerült kicsit besokallni, és amúgy is szakdolgozatot kell írjak. jövő hétre le kéne fűzetnem és nem tartok még ott.
meg minden írjak, ha úgyis csak faszságokat tudok összehozni? azért felesleges koptatni az új laptop billentyűzetét nemde?
(amúgy meg tudatzavarom van durvábban mint szokott lenni, de ezt most a napszúrásra fogom, mert az úgy jobb, mint bevallani hogy hülyepicsa vagyok - megint/mindig)
tegnap megkaptam: "te nem tudsz semmit a pasikról"
és tényleg!
a pasik, a férfiak, a fiúk, a faszik (hívhatom őket bárhogy) furák. nagyon furák!
én meg mindig a furákat fogom ki. és tényleg nem tudok semmit sem róluk. béna vagyok, naiv meg szerencsétlen.
mit akarhatnak? miért? mikor? minek? miért pont úgy? miért pont azt teszik amit tesznek?
és még sorolhatnám a kérdéseimet bele a nagy világba, de nem teszem mert ehhez túlzottan fáradt vagyok. egyébként ha meg minden egyszerű lenne a világon a pasikkal, akkor ezek a blogpostok sem születnének meg így hajnali 3 előtt 9 perccel és nem lenne miről írnom :)
szaladtam a villamoshoz és egy lépcsőnél, pont a Honvéd kórháznál, rosszul léptem és ahogy leérkeztem, nagy roppanás és nyílt törésem lett. vér, csontdarabok, fájdalom miegymás. én meg ott vigyorogtam, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok, és hogy megyek így dolgozni és este bárhová is, mert várni fognak rám.
persze, felkeltem gyors ütemben és alig bírtam visszaaludni. amúgy is elfeküdtem a nyakamat párna hiányában, mert azt más birtokolta :)
egyébként tényleg itt van a Honvéd kórház a közelben, a villamos után minden reggel futok, hogy elérjem, de a lábamat ígérem nem fogom eltörni mert várnak a programok. nincs egy perc szabadidőm se, de még mindig van 3 hét a diplomaleadásig és össze fogom kapni magam.
csak most minden annyira új, annyira közeli, annyira jó, hogy nem tudom átkapcsolni az agyam egyelőre. de szerzek ilyen szívlapátot és felkérek valakit, hogy verjen jól meg vele, hogy visszazökkenjek a rendes állapotokba.
erre a dalra keltem és láttam sok biciklist mindenhol a városban. nekem is jó lenne egy, azzal menő lenne munkába járni. bár érdekesen néztem volna ki ma reggel szoknyában és körömcipőben csapzottan kerékpárt tekerve, úgyhogy inkább nem próbálkozom ezzel. tuti hogy a Honvéd kórház előtt ütnének el a reggeli dugóban, ahogy megyek az Árpád híd felé. mondjuk legalább nem kéne messzire vinni ellátni :)
szóval a bringázást feladom, maradok a kötöttpályás BKV-zásnál, úgyis nagyon bejön a Dunán keresztül kasul való száguldozás. ez meg amúgy is valami perverzió nálam :)
Képzeljétek a norvég honlapokon terjed a hír,hogy visszaütött a pofon. Megjött a régen várt tavasz, kezdődhet egy mégújabb szakasz. Sok gyerek és a vásárló tömeg nézi, hogy ez mégis hogy lehet: Áttört a víz a gátakon, áttört a homokzsákokon!
Ha nem baj én is megpróbálom, van célom és van irányom, Van más, van alternatíva, mielőtt bekrakkol a klíma! Mindig megújítom magam, bennem napenergia van, Nem lépünk Isten helyére, egy a jelszó: TARTÓS BÉKE!
mostanság a hajnalaimhoz a Kesh szolgáltatja az MR2 Akusztikjából a muzsikát. jó rá dolgozni, meg fetrengeni az ágyban (bár szigorúan fülhallgatóval és nem dúdolgatva mert mindenki felébred a lakásban).
szóval hallgassatok ti is Kesh-t aztán jó lesz minden. vagy nem ;)
aláfestő zenének bármihez tökéletes, aztán lesz A-ból Bé és egy jó estéteket.
"hiába nevelem a türelem, nem szelíd velem. csak rángatom a holnapot, ha már a tegnap elhagyott. koppan a fejem a párnán, most kőkemény az álom
általában úgy van, hogy én mindig több mindent tennék meg emberekért, mint ahogy az fordítva elvárható lenne.
ezért általában szenvedek egy sort, aztán minden jobb lesz és elmúlik. majd most is el fog idővel, vagy még előbb, ha belém csap egy villám a nagy viharban éjszaka, vagy reggel elfúj a szél bele a Dunába az 1-es villamossal együtt, amikor dolgozni megyek.
(amúgy nem vergődök annyira, csak kicsit. nem is tudom igazán mit akarok az a bajom. néha semmit, néha mindent. néha mondanék valamit meg kérdeznék, néha meg nem érdekel a világ és nem érdekelnek benne az emberek.)
UI: egyébként meg kurva jó a pesti élet! imádom az új szobámat, kurva gyorsan beérek reggel a melóhelyen, kedvesek a lakótársak, szeretek a 105-ös busszal hasítani a kivilágított esti Andrássy úton. minden és mindenki elérhető közelben van. és fordítva. már csak azt kéne, hogy ez mindenki számára evidens legyen. de nem az. (még)
hehehe, tegnap óta nem bírom kiverni a fejemből ezt a számot. amúgy is szeretem, meg fontos dal ez nekem meg minden, de azért mindennek van határa nah!
jó jó, nektek biztos nem ettől fog zengeni a fejek, de azért nesztek hátha.
Rossz téli reggel a villamoson, úton egyik helyről a másik felé arra gondolok, hogy ahova megyek, oda minek megyek én, mellettem egy fejben egy fejhallgatóból az élet ritmusa tuccog, arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok, (és a következőnél három utas leszáll) sok év eltelt, de álmaimban hányszor is láttam én ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt, szeméből eltűnt a fény
Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most csendben nézlek, és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi
Nem az idő az, ami átlépett rajtad, észre sem vetted, hogy elveszett egy haszontalan kis apróság, ami nélkül élni nem lehet, nem lehet
Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most csendben nézlek, és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi
Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom (és a következőnél minden utas leszáll) Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom
2006- 04-02: ebben az időben a pasimnál Szabiéknál laktam, mert itthon kész káosz uralkodott a festés és a tapétázás miatt. anyuék ezen a napon hozták el a tapétát, amit a szobámba választottam. világos rózsaszín lett, apró arany pöttyökkel. azóta is odavagyok érte, bár majd ide lesz lecserélni.
2007-04-02 : fura volt azt olvasni, hogy milyen jó együtt lakni valakivel meg vele ébredni, de ezeket a sorokat tényleg én írtam és fura is volt újra szembesülni az ömlengős sorokkal. ezenkívül a szokásos extra BGF-PSZFK-s szopatások mentek. lealázott a matektanárnő a táblánál és kikaptam a kemény 13 pontos zh-mat az 50-ből. örömködtem egy sort azon, hogy controllingból az 50-ből 30 pontot szereztem és bizakodtam abban, hogy nem bukok meg (nem jött össze! )
2008-04-02: céges angol órán tanultam az egész napos hajtás után és teljesen odavoltam a jó csapatért, meg azért, hogy mennyi minden újdonságot tanultunk. olyan terveim voltak ekkoriban, hogy Szabival elutazunk majd Londonba és vettünk ezen a napon egy London útikönyvet. persze Londonba nem mentünk el végül (szerencsére) jó lesz az angol fővárost kedvesebb emberekkel megnézni :)
2009-04-02: heti 3x jártam spinningre, és megtudtam az egyik edzésen résztvevő fiútól iwiw (!) levélben, hogy patentpedált használnak és akartam venni én ilyet. aztán nem vettem, igaz már edzeni sincs időm. amúgy vártam a másnapi sulit, meg a csoporttársakkal való találkozást és a következő tekerést. más volt a dolgok sorrendje, mert nem volt pasim. fura
2010-04-02: Dávidka jött hozzám hosszú hétvégére, mert húsvét volt és nem kellett iskolába mennem, és amúgy is ő volt a soros Pécsről felcuccolni, hogy velem legyen és asszem már legalább 3 hete nem is találkoztunk. megnéztük az Így neveld a sárkányodat a moziban, voltunk a Hősök terén, a Szépművészeti Múzeumban. meg jó idő volt, szerelem, napsütés miegymás.
2011-04-02: ma elköltözöm Pestre. a cuccaim már a szobámban állnak bezsákolva. este megünnepeljük a barátkákkal és jó lesz minden. amúgy is jól érzem magam, bár néha elbizonytalanodom (főleg ha olyan dolgokat vágnak a fejemhez, amik nem tükrözik a teljes képet) néha elromlik minden, aztán újra kisüt a nap. Pesten minden más lesz azt hiszem, végre kicsit messzebb kerülök anyuéktól és jó lesz a szabadság. várom már!